2009. március 25., szerda

[homilia] Megtestesülését szeretni



St. John's Church, Devizes - Szentély, normann-román stílus, 12. sz.

Megtestesülését szeretni


B-év, nagyböjt 4. hét, Cs./Március 25. Urunk megtestesülésének hírüladása (főünnep)

(Iz 7,10-14; Zs 39; Zsid 10,4-10; Lk 1,26-38)


Devizes templomának középkori szentélydíszítése szelíden, de biztosan megragadja a figyelmünket. A szentély hátsó falán futó oszlopsort csúcsos záródású ívek kötik össze. Tiszta ritmusban. Íveik azonban átfedik egymást. A két sor ívei átbújnak egymás alatt; kulcsolódnak. Ez kölcsönöz páratlan harmóniát a szentélynek: a befogadás légkörét. A kövek világos színe is e békevágyunkat mélyítik el. A lehetőséget, hogy "kemény" kő-világunk milyen átalakulásra képes. Az angyali üdvözlet ugyanezt a tiszta ritmust próbálja arcunkba írni. Először arcod benső szentélyfalára; megszületik-e először belül a "bizalom ornamentikája"? "Az angyal belépett hozzá és megszólította: 'Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.' E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez."(Lk 1,28-29) Lenyomatává tudunk-e lenni az angyali üdvözletnek? Meg tudjuk-e tapasztalni Isten "eroszát"? Ahogyan engedelmeskedik neki kő, emberi múlt, testi és lelki vágy; a kor barbársága alatt porladó mindennapi szeretetünk?

Mert az Annuntiatio az az erő, mely nélkül világunk élettelen. "Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni." (Lk 1,30-31) Ez az "erosz" tényleg kultúránk és a mindennapi együttélés megújítója. Az a vágy, mely képes önmagunkon túlvezetni. Az angyali Üdvözlet éhséget tár fel a másikra és Istenre. Valós éhség ez, hogy individuumból személyek legyünk e vágyakozás - a rá mondott "Igen" - égetésében. Ez az a kegyelem/érosz, mely a nárcisztikus elszigeteltség világából rávezet az igazi szeretetre. Abba az örömbe, mely testestől-lelkestől átéli, hogy a másik személye részed lett; része új önmagadnak. A kinyílásnak ezt az ökonómiáját érdemes megfigyelned. Először homlokod, arcod másik oldalán. Ahogyan éhségünkben-vágyunkban, a másik érzéki örömén át megnyílunk Isten ügyének; világunkat nemesítő vállalkozásának. "Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége."(Lk 1,32-33) Mint a devizes-i szentélyben futó kettős ív; kéne ráhagyatkoznunk az "erosz" mindkét vágyakozására bennünk. Emberi életünk és Isten ügyének összekötésére. Az Üdvözlet párbeszéde azt tárja fel: ez igenis lehetséges. "Mária megkérdezte az angyalt: 'Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?' Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: 'A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.'" (Lk 1,34-35) Ezért kéne leszámolnunk a "deszexualizált/deerotizált", színtelen, szagtalan, vágytalan kereszténység "angyali" ideáljával. A kegyelem éppen hús-vér világunk hús-vér helyzeteibe szólít: alakítani szívünkön és szeretetünkön. Meddő rivalizációkból termékenységbe; a termékeny remény világába kell átjutnunk. S ha igazán szeretünk valakit, tudjuk-e bántani a másikat; sebezni világunkat? Kereszténységünk számára ezért nyugtalanító kihívás: Istent szeretjük, általában, és nem Megtestesülését.


Devizes-Marlborough, 2009-03-25





Get news, entertainment and everything you care about at Live.com. Check it out!

Nincsenek megjegyzések: