2010. november 22., hétfő

A szegény özvegyasszony két fillérje



Varengeville-sur-Mer, eső után
(foto: balintbeckett)


A szegény özvegyasszony két fillérje


C-év, 34. hét, H. ( Jel 14,1-3.4b-5; Zs 23; Lk 21,1-4)


Jézus ülve tanít. A sokaság nyüzsög, amint a perselybe dobják adományaikat. Egyenként. Mint az ítéletkor, amikor majd Jézus előtt állunk. Hallani, amint a Mester is hallja: csörrennek az érmék. A gazdagok közt egy belül ragyogó idősebb nő érkezik. Bár semmi feltűnő nincs rajta, mégis, lehetetlen nem észrevenni. A Mester is felfigyel. Az egész pillanat a csendesség csodája. Az özvegyasszony filléresei hangtalanul hullanak alá. Észrevétlenül, mint az igazi áldozat. Mint a keresztény szolgálat.

"Egész vagyonát dobta be." "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban" - mondja majd Urunk a jobb latornak. Életet ígért neki. És milyen különös: a vagyon szó másik jelentése: élet. "Egész vagyonát adta oda" - az özvegyasszony áldozata ettől valódi áldozat. Valóban önmagából adott, hiszen amink van, az hozzánk is tartozik, az életünk része. Jézus mindörökre megjegyzi a szegény özvegyet. Majd folytatja a tanítást. Most te érkezel a perselyhez. Vajon mi történik most?



(2000 előtt)

Nincsenek megjegyzések: