2010. november 23., kedd

Mélyebbre (Porta Spetiosa, emlék Pannonhalmáról)



Normandia, Varengeville sur Mer -
mikorkozmosz
(foto: balintbeckett)

Mélyebbre (Porta Spetiosa, emlék Pannonhalmáról)


C-év, 34. hét, K. (Jel 14,14-19; Zs 95; Lk 21,5-11)


A Templom szent hely. Mi emberek ékesítjük, díszítjük templomainkat. Ily módon is szeretjük Istent. Jézus korában a zsidók és az idegenek lenyűgözve álltak a jeruzsálemi templom szépsége előtt. Meg sem fordult a fejükben, hogy mindez elmúlhat egyszer. Ma már csak a "Siratófal" maradt meg belőle.

Jézus prófétai jövendölését a templom pusztulásáról ki merte mondani, mert mélyebbre látott. Nem a köveket nézi, hanem az embert. Testvéreit. Mert nincs az az emberkéz építette templom, amihez mérhető lenne az emberi élet drámája. Látja leomlani a falakat. De a mélységben lát téged is. Hogy keresztény leszel. Tanítvány. Látja, amint az ősi falakat lassan elhordják. De követi, amint éveid során, a kegyelem kalandjában egyre épülsz. Isteni Mesterünk tudja: Isten legméltóbb lakóhelye az emberi szív. Így épül általad is az örök templom. És ha meg tudod szólítani testvéredet, vidáman, mosollyal: te magad vagy a Porta Spetiosa. E templom ékes kapuja.


1998-2000.


Nincsenek megjegyzések: