Fiók László, Tömegvonzás
-->
Liturgia és Tanítványság
C-év, 31. hét, Sze. (Fil 2,12-18; Zs 26; Lk 14,25-33)
Reggeli közben előkerül a régi, "tridenti miseforma" kérdése. A katolikus fiatalok közül, szinte kivétel nélkül, vonzódnak a latin miséhez. A Brompton Oratory templomában a liturgiát megtapasztalva fogalmazzák meg: ez vonzóbb, mint a mostani, anyanyelvi miseforma. "Titokzatosabb". Nem, nem vita alakul ki közöttünk, inkább őszinte beszélgetés. S közben figyelem, Thomas a német teológia-hallgató, úgy érzem, veszi azt, amit mondok és érvelek. A problémát én abban látom, hogy a "visszatérés" a régi miseformához a nélkül történt (és történik), hogy bármi kérdést felvetnénk az egyház és világ megváltozott viszonyáról. Hisz az egyház liturgiája nagyon fontos kapocs. Nemcsak a "misztérium" felé, amiből táplálkozik, de a hús-vér világgal is. Inkább nosztalgiát érzek, visszatérési vágyat egyfajta ős-biztonságba. Éppen hogy világhoz való viszonyunkat kapcsoljuk ki. Pedig a "misztérium" nem szabad, hogy elringasson, még kevésbé, hogy elaltasson bennünket. El nem tudom képzelni Jézust "bizánci", merev liturgiákban. Precízen megkoreografált liturgiák, a szertartás öltözetei, balett-mozdulataink közé szorítva: teljesen ki tudja-e fejezni magát?
Jézus vándortanító. Szüntelen Exodus. Ha el is fogadja a liturgia kereteit, azt azért teszi, mert ez a mi egyetemes kulturális mintánk. Egyszerűen mi emberek vallási szertartásokat alkotunk, önkifejezésünk részeként. Nyelvünk ez Isten felé. A liturgia és a vándorló Szó között törvényszerű a feszültség. Kell is, hogy legyen. A szertartások balett-csiszoltsága lélektani funkcióval is bír. A közösség szellemi, etikai határait méri ki hétről-hétre. Ahogyan van nevünk, van ruhánk, vannak családi szokásaink, épp így szerves része a liturgia identitásunknak. Az ön-azonosság kifejezése és újra-élése. És továbbadása. Mégis, szükséges a feszültség a liturgia kötöttsége és a Tanítás szabadsága között. A liturgia teret kell, hogy teremtsen a közösség eszmélkedésének. A liturgia feladata szolgálat: befogadni a közösség múltjáról, jelenéről, és jövőjéről való beszédet. Lehetőséget biztosítani e beszédre. Ha ez annak idején időben, és kellő elevenséggel történik, valószínű, nincs nyugati egyházszakadás. A "Reformáció" köztünk, liturgikus tereinken belül történik. S ma is, kell, hogy történjen. Hisz ha nem jön létre az identitásunkat-életünket megszólító "beszéd", akkor a liturgikus tér kiürül. Jelentős részben ezt látjuk a templomi közösségek fogyásában. A lemorzsolódás és az "elmaradt reformáció", megújító beszéd összefüggenek. Valahogy úgy képzelem, hogy a liturgia és az "Exodus beszéd" a közösség helyzetéről kettős mag a keresztény közösség életében. A katolicizmus, mint minőség lényege e kettős vonzás fenntartása és ápolása. Mert a kettő egységes erőterében változunk át: tanítvánnyá és Isten népévé. Isten gondolkodó népévé. S meggyőződésem, ha ezt a gondolkodó egyházat tapasztalja meg a világ, akkor megnyílnak, valamelyest, liturgiánk zárt falai. Főként azért, mert a vallási közösség életéről való gondolkodás mindig a tágabb közösségről való gondolkodás is. Jézus "vándor-tanításában" épp ezt látjuk. Ő összekötni próbál Templomot és a "liturgia falain kívül tisztátalannak" tekintett népet. Összegyűjteni Ábrahám fiait.
Ma e "mozgó" Tanítványság felfedezése különösen döntő. Egy olyan világban élünk, ami elveszítette azt az egységes erkölcsi-kódot, "tanítást", ami integrálni tudná a "kinteket" és "benteket". Nem véletlen, hogy gyanúval, idegenként tekintenek egymásra a "liturgiák". Nincs integráló beszédmód, mely meg tudná szólítani a "partikularitásokat". Pedig a keresztény beszédmód természete épp ez. Létrehozni egyházon belül és kívül a beszélgetést az úton levés kihívásairól. Az alapokról és a tanítványság lényegéről való beszéd ideje ez. S befelé: átgondolni liturgia és "mozgó Szó" viszonyát. Hogyan ölt bennünk testet a Mester kérdező szabadsága. Mert minden kérdés fontos evezőcsapás. "Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?"
2010-11-03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése