Nem a leg-tudományosabb megfigyelés, de az univerzum tele van boldogsághormonnal. Eloszlása egyenletes. Épp pszichénkre hangolt és reá mérve. Világunkra tekintve, rezonálunk ezekre a „boldogság-szigetekre". A természet, az emberi találkozások szépsége, mint öröm akad fenn pszichénk hálójában. Néha várni kell, míg megérkezik. De biztosan jön. Nem temet maga alá, nem égünk ki. Ellenkezőleg: a világ eme érintései táplálnak bennünket. A csillagos égbolt mintegy modellje ennek a folyamatos dopamin áramlásnak. Az univerzumban az öröm egyenletesen oszlik el. Meg tudunk pihenni, és újra fogékonnyá válni érkezésében, távozásában. Röviden: agyunk erre a „lassú" univerzumban utazásra hangolt. Az nem bombáz szét bennünket szépségével, hanem táplál.
A képernyőkultúra meghazudtolása ennek a természetes ritmusnak. A folytonos scrolling dopaminfüggőséget okoz. Kiégeti, szó szerint tönkreteszi az agyat. Diszfunkcionálissá. Függővé tesz az „enter-klikkek", képernyő érintések dopamin-szomjában. Pszichénk, mint tűre tűzött lepkék és rovarok: forgunk, egyhelyben. Az Istenen (valós szépség) függés helyett így lett dopaminfüggő kultúránk. Irányok és mélységek nélküli dopaminvihar.
S mennyire másabb együtt ébredni és elaludni azzal a bizonyos eredeti, csillagos égbolttal.
15.04.2025
Dopamine
It's not the most scientific observation, but the universe is full of happiness hormones. Its distribution is uniform. Precisely tuned to our psyche and measured against it. Looking at our world, we resonate with these "islands of happiness." Nature, the beauty of human encounters, like joy, gets caught in the net of our psyche. Sometimes you have to wait for it to arrive. But it will surely come. It doesn't overwhelm us, we don't burn out. On the contrary: these touches of the world nourish us. The starry sky is like a model of this continuous flow of dopamine. In the universe, joy is evenly distributed. We can rest and become receptive to its arrival and departure. In short: our brains are tuned for this journey in a "slow" universe. It does not bombard us with its beauty, but nourishes us.
The culture of screens contradicts this natural rhythm. Continuous scrolling causes dopamine addiction. It burns out, literally destroys the brain. Dysfunctional. It makes you addicted to the dopamine thirst of "enter-clicks" and screen touches. Our psyche, like butterflies and insects pinned to a board: we spin, in place. Instead of being dependent on God (true beauty), our culture became dependent on dopamine. A dopamine storm without directions, a world without depths.
And how different it is to wake up and fall asleep together with that certain original, starry sky.
15.04.2025
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése