Fenn és lenn

 

A napi rohanás után úszás. A Beaufort Park modern egy lakótömbje földszintjén gym kisebb úszómedencével. Szerencsém van, érintetlen a víztükör. Zavartalan parttól partig boldogság. Ez a sem nem föld-fölött, sem nem föld alatt állapot különös nézőpont. Egyszerre föld felett és egyszerre föld (vízszint) alatt lenni. A víz ősélménye, születés, az anyaméhben megkezdett utazás ellazítja bennünk a nap tudatos jövés-menését. Feloldja ebben a különös, egyszerre tudat alatti és tudat fölötti állapotban. Nemcsak személyes kérdések és érzések jelennek meg, akár szembesítő gondolatok, melyeket elnyomnánk. Kollektív tudatalattink és tudatfelettink is egyszerre szembejön velünk. Kérdések, képek, megérzések kéretlenül és kikapcsolhatatlanul érkeznek, akár csak a medencében a víz-fodrozódása.

Itt, ezen a szem-szinten (értelem-horizonton) nem én kérdezem, hanem engem kérdez a kérdés. Nem is kérdés, hanem tényközlés jön szembe, megfigyelt (megértett), jelenünkbe belemondott igazság. Van a fent és lent. S a háborúk, innen tisztán látszik, mindenféle társadalmi és hatalmi szűrő hiányában, mindig fent kezdődnek el. Kivétel nélkül a fent lévők, hatalomban lévők, „hatalmasok" fejében fogan meg a gondolat. Mindig a hatalmi „fent" dönt. Belőlük kezdődik el, az ő tudatos döntésük. Ott fent van rá igény. Szó szerint, minél közelebb vagyunk a földhöz, melyből érkezünk, s mely halálunk után befogad – az erőszak, a háború gondolata teljesen irreleváns. A magok, melyek életre, fényre törekszenek, itt pattannak meg. A mélyben, a lentben.

S érdekes, ám tény, a művészet, a szép megfigyelni és megörökíteni tudása, is itt lent születik. Csakis lent, minél közelebb ehhez a föld és ég közötti horizonthoz. Csakis itt, a valóság fölé hajlásban születhet meg. Ahogyan a föld-művelő, a kertész, de még a bányász is, a föld (mélység) fölé hajol.

Ám történik mindezzel a csak itt megfigyelhető és kiemelkedő élettel? Hogyan jut el az életet adó élet addig a torzulásig, hogy a „fentben" (vám)háborúk, gépek, hódítások, mellett döntünk-döntenek. Rémisztő magabiztossággal. S rémísztő távolságban igazabb önmagunktól.

 

08.04.2025

 

Up and down

 

Swimming after the daily rush. On the ground floor of a modern apartment block in Beaufort Park, there is a gym with a small swimming pool. I'm lucky, the water surface is untouched. Uninterrupted happiness from shore to shore. This state of neither being above ground nor underground offers a peculiar perspective. To be both above ground and below ground (water level) at the same time. The primordial experience of water, birth, the journey that begins in the womb, relaxes in us the conscious coming and going of the day. It dissolves in this peculiar state, both subconscious and superconscious. Not only personal questions and feelings appear, but also confronting thoughts that we would suppress. Our collective subconscious and superconscious also confront us at the same time. Questions, images, and sensations arrive unsolicited and unshuttable, just like the rippling of water in a pool.

Here, at this eye-level (understanding-horizon), I am not the one asking, but the question is asking me. It's not even a question, but a statement of fact that confronts you, an observed (understood), truth spoken into our present. There is the above and the below. And wars, as can be seen clearly from here, in the absence of any social and power filters, always begin from above. Without exception, the thought is conceived in the minds of those above, those in power, the "mighty." The decision is always made by those in power at the "top." It starts with them, their conscious decision. There is a demand for it up there. Literally, the closer we are to the earth from which we come and which will receive us after our death, the more irrelevant the thought of violence and war becomes. The seeds, which strive for life and light, burst forth here. In the depths, in the below.

 

And it is interesting, yet a fact, that art, the ability to observe and capture beauty, is also born down here. Only down here, as close as possible to this horizon between earth and sky. Only here, in the bending over the reality, can it be born. Just as the farmer, the gardener, and even the miner bend over the earth (the depths).

But what happens to this unique and remarkable life that can only be observed here? How does life-giving life reach such a distortion that in the "above" (customs) wars, machines, conquests are chosen? With terrifying confidence. And at a terrifying distance from our truer selves.

 

08.04.2025