Mindössze

Telefonfülke és a London Eye

Mindössze

Nagyböjt, 2. hét, H. (Dán 9,4b-10; Zs 78; Lk 6,36-38)

A napokban jövés-menés; közeli rokonaimmal járjuk be Londont. Csupa pozitív élmény. Műemlékek, kirándulások, és ami a legjobb, hosszú beszélgetések. A programot igyekszem úgy szervezni, hogy orchidea kiállítás, jótékonysági est, találkozás itteni barátaimmal, és Premier Liga meccs egyaránt beleférjen. Az idő nem kegyes hozzánk. Eső, szélvihar, csipetnyi napsütés. Az együttlét öröme azonban másodlagossá teszi az időt. Sokat beszélgetünk. Gyereknevelésről, ismerőseik külföldi életéről, munkájáról.

Érthető, kevesebb idő jut az otthoni hírekbe bepillantani. Szükségünk lenne egy nézőpontra, ami szó szerint távolságot, szabadságot ad a közegre, amiben élünk. Sikerülnie kéne kívülről élni ezt az agyonpolitizált mát. Meggyőződésem, egy ország pótcselekvése. Annak idején, értelmes ízlésű és benső tartású ember lelegyintette a „való világ" bekamerázott világát. Az emberi méltóság, a személyesség, a privát-szféra megalázása volt. A személyes és közösségi bensőt ért bántással keltett izgalmat ez a műfaj. Mára ez történik, nap-mint nap, nagyban. Bekamerázzák a köz szobáit. S éjjel-nappal, elmenekülhetetlenül, ezt kell néznünk. Ez a demokrácia tökéletesen felszámolta az intim szféra, az emberi családi tér méltóságát. A „nagypolitikának" úgymond joga van ráömleni az életünkre. A saját mű-érzéseivel, ál-erkölcsi ethoszával elönt mindent. Internetet, óriásplakátokat, postaládát, tévé-rádió műsorfelületet. S végül gladiátorokat utánzunk, gépszívvel, szűretlen indulatokkal. Felizzítják a csendes píártechnológiák a harcot, a győzni akarás indulatait. Szószékeken, munkahelyeken, ismét kezdődik a kollektív defragmentáció. Kik ezek az emberek? Mik ezek az idők? Milyen maradunk?

Normális világban a viszonyok a bizalomra épülnek. Talán a kampányok is. S nem igazság helyett kommunikált érdekekre. A ránk erőltetett, a privát szféra méltóságán átgyalogoló nyers érdek észlelése mondatja velem: ebben a műdemokráciában nem hiszek többé. Erőket, érzéseket, családi szocializációt összefogni képtelen hangokban nem. Etikai burnoutokban, mely maradék tántorgásához az energiát a „nép" benső kiégéséből − kiégetéséből − meríti, nem. Erkölcsi mércéhez, kulturális kánonhoz nem méredzkedő politikában nem. Csakis abban, hogy a jelen kocsmája ellenében meg kell szervezni, ellenkultúraként, a Betűtől átitatott élet világát. A nem szolgálhattok két úrnak ethoszát.

Így olvasom a napok evangéliumát. A rálátást a mára a közös emberi szálak elsőségéből. Mely egyedüli orvossága a gyanú világának. „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas." (Lk 6,35-36) E sorok tényleg a gyanú, az elválasztójelek kiiktatása életünk nyelvtanából. Nem naiv program. Nem nem-ismerete a történelemnek. Nagyon is józan, realista viszony rendbe tehető történetünkhöz. E pozitív „történelmi kérések" épp azt mondják el, hogy észrevétlen a gyanú történelmébe való beletestesülés. Generációkon át képződik, s utána nagyon nehéz egyáltalán meglátni, hogy lecserélődtek szemeink.

S itt, a mai napló végén, jut eszembe e sorok kiváltója. Az Avatar c. film kritikája a Magyar Nemzetből (2010-03-01, „Avatar, egy másik élet."). Iskolapéldája a gyanúnak, még ha ezt nem is tanítják a jelenlegi diktatúra iskoláiban. Annak a mindent gyanúval fogadó hermeneutikának, amit szemlencsénkként ültetett tudatunkba ez a mostani hatalom. Pontosan mutatja e közegbe szocializációnkat az írás. Nem Cameron filmjéről szólnak a sorok. Hanem a másikat, a másságot ellenségként látó és láttató „programról", melyet a nap huszonnégy órájában futtatnak át családjaink, gyermekeink életén. Evangélium és közeledések helyetti életünkön. Pedig egyszerű, hogyan válik újra széppé, szépségében láthatóvá a világ. Nem a történelem megváltása ez, mindössze a személyes szív tisztulása. „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." (Lk 6,38)

2010-03-01