2012. március 20., kedd

Benne él emberségünkben

.
.

Jézus életének jelentős részét a gyógyítás tölti ki. Benne él emberségünkben. Szó szerint. Ami megrendítő, ahogyan közel hajol, és őszintén érdeklődik az egyéni élet és sors iránt. ʻAmikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?"' (Jn 5,6) Ez a benne járás az életünkben a döntő. E nélkül a feltett kérdés szinte stílus-törés lenne, mondhatni, „hatalomfitogtatás". Hisz, hogy lehet egy magatehetetlen betegtől ilyet kérdezni: „akarsz-e meggyógyulni"? Természetesen akar.

Jézus kérdése mégsem lekezel. A kérdés közvetlensége mutatja, hogy pillanatok alatt − s ezek a pillanatok hosszú évek, örök szolidaritás − mély barátságba kerül az emberrel. Összefolynak látszólag külön ágazó életeik. S ettől van, hogy Jézus, a gyógyító belülről emel fel. Alapjainknál érint bennünket. Teljes a bizalom a beteg és a történelem Gyógyítója között.

S ez a bensőséges viszony ír felül minden külső történetet és vallási külsőséget. Jézus, amikor gyógyít, a beteg ember méltóságát teszi abszolúttá. S ez az, amikor az Istenarc, mint „abszolútum" ír felül mindent.

A terrorista − a toulouse-i zsidó iskolában gyerekeket és tanárt gyilkoló képe jut eszembe− mindig kívül áll a történelmen. Mondhatni, „abszolút kívül áll". Mert sem áldozatát nem képes embertársként látni, sem a történelem sebeit embertársa sebeként. Sem embertársa méltóságát, akit ellenségnek lát, nem képes felértékelni valódi értékére. A „terrorista", aki erőszakkal élést és igazságot egybemos − soha nem képes belépni a Gyógyító Isten igazságába és erejébe. Pedig erre az Arcra szert tennünk (hasonló vonások) a legmélyebb félbeszakítása kultúránk rutinjainak. Az a fajta konfrontáció a „hatalommal", mely nem sebeken, de gyógyulásokon át, hív számadásra.

A Templom látomása Ezekielnél, így olvasom, istenarcúságunk képessége. Azt beszéli el, milyen mély barátságra és egységre vagyunk képesek az embertárs szükségével. Azaz: a „Templom" mindig a Gyógyító/Barát és a történelem szükséghelyzetei között áll fenn.


2012-03-20


Nincsenek megjegyzések: