.
1Sám 4,1-11; Zs 43; Mk 1,40-45
,,Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt". A leprás meggyógyítása után olvassuk. Várni tudni: összetett és nehéz helyzetekben. Megmutatni a bennünk örvénylő kérdéseket a „Szentnek". Valójában énünk Alapzatának. Egyéni és kollektív szinten is kívánatos ez a zarándoklat. Mert ha nem érintjük a „Szentet", történetünk felszínén maradunk. Az örök kavargásban.
Barátom betegen fekszik. Kérdéseivel. Az ország − az odahaza − betegen jár-kel, a „Szentben" elidőző kérdések nélkül. Talán ezért van szükség rá, hogy személyes zarándoklatunkban: a közösség is józanodjon. Mindennapi rohanásaiból és indulataiból kivetkőzzön.
S a tragédia, hogy Európa − sem tagjaiban, sem egyéneiben − képtelen megmutatni magát a „Szentnek". S így betegszik bele egy Nagyközösség abba, hogy mindenki az érdekeit kommunikálja, és nem az igazságot. Hála Istennek, az Isten Fia kivétel. Ezért gyógyító.
2012. január 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése