Képzeletbemutató

Clerkenwell Design Week (21-23 May 2013). Dizájnerek − belsőépítészet, bútor, konyha, lámpatestek − bemutatója. K., építészbarátom hív el. Két helyszín ragad meg. Az egyik egy egykori börtönbelső, most celláiban, egybe nyitott tereiben találhatók az installációk. A másik egy négyszintes egykori gyárépület. A Blakcfriars és Farringdon Station környéke amúgy is sok ipari-mérnöki építészeti emléket őriz.

A pince-börtön-tégla tér: különös kontraszt a teremtő képzelet által létrehozott szép tárgyakkal. S maga a műfaj is „felszabadítja" a megformálásban rejlő lehetőségeket. A formatervező szabadsága átüt az „ipari forma" szabta kereteken.

A másik helyszín, a gyárbelső, nem kevésbé gondolat-kontraszt. A tömegtermelés, szalagmunka ellenében: az ember teremtette szép vajon dacol, vagy fogoly a zsákmány-szerző termelés ellenében? Régi, tizenkilencedik század végi gyárbelső, nagy, munkásokra néző üvegablakokkal. Mélybarna fakeret, majolika díszítéses "hivatalbelsők". A gyár maga, „szellemépület". Láthatóvá válhatnának (nak) a szalag mellett dolgozó munkások és nők, egy másik (valóban az?) világból.

A kiállításon azonban a valóban szép tárgyakra figyelek. Színek és okos formák találkozása. S a kimeríthetetlen képzeleté. Meglepő, mennyire a jövőt és a jelen ünnepét sugározzák a kiállított székek, lámpatestek, használati tárgyaink formái. Előre figyelés, kilépés ez az „elmúltból" vagy „félmúltjainkból". Szabadság és szabadulásvágyunk vallomása.

Benne foglaltan, egyfajta teológia. Sőt: történelem-teológia. Épp azt kiteljesíteni, formálni, szabadsággal − transzcendenciával −, anyagon túllépéssel megtölteni, ami határunk. Az anyaggal, az anyagban, az anyagból − az anyagon túlra mutatni. S az egyik standon, ahogyan az alkotó-tervező fiatal férfi elmondja az alumínium lámpatest kiöntésének történetét, még valami hozzáadatik ehhez a megfigyelt, velünk élő, transzcendenciához. Ennek a kimeríthetetlen fantáziagazdagságnak (mely csupán szék-formából képes végtelen variációt jelenünkbe álmodni) végső alapja a szeretet. Mely egyként szeret anyag és ember felé elindulni. S nemde minden tettünk alapja a megmutatkozásvágy? S a közösség, melyet képzeletünk (s történetünk) megmutatása jelent?

2013-05-24