János Pilinszky - interview VOSTFR

Mikepércsi Nyár PG csoport Ezüstbojtár

Antikvárium

Fogászati röntgen után, a rendelő mellett fedezem fel a Péterfia utcában az antikvárius könyvkereskedést. Tiszteletre méltó, különös világ. Nincsenek kiemelkedő értékű könyvek. Zömmel a hetvenes-nyolcanas-kilencvenes évek lenyomata. Gyerekkorom ismeretterjesztő történelem sorozatára ismerek. Magyar és világirodalom, filozófiai munkák (a nyolcvanas évek marxista történetírása). Letűnt világ. Nyomtatott betű. Egy emberöltő 'lenyomata'.  

Régen nagy értékű (fontos) sorozatok. Lyka Károly munkái. 'A táblabíró világ művészete.' Ezerkilencszáznyolcvanötben olvastam a róla elnevezett művészettörténeti verseny döntőjére készülve.  

Ami megragad, a kánikulai délelőtt melankóliája. Kint ragyogó, mozdulatlanságban forró Nap. Bent egy avarként 'málló', enyészettel határos világ. A papír sorsa ez. Ha úgy nézem, szomorúság és gyász jelöli meg a könyveket. Senki ('aligvalaki') nem kíváncsi rájuk. Kihulltak a kor vágyaiból. Bárcsak tévednék, de a vállalkozás néhány év múlva nem lesz itt. 'Az ismeretlen katona boltja bezár.' A könyvek által hologramkén őrzött világba már nem érkezhetett meg; vagy mint világunk maga, már nem térhet ide vissza.  

A gyász különös érzése ez. Hisz ebből a betűt tisztelő világból érkeztem meg, 'nyomattam'. A cyber-világ már fogságba vitte tudatom. Kezem már-már erőtlen megnyitni e bezáruló ajtókat. Vágyam, mint kortársaimé, már lecserélődött. Képernyők, bytok mentén regulázott ahogyan a szemem lát. Ahogyan az értelmem olvas.  

Ám a fordulat e gyászban meglep. A felismerés, hogy az antikváriumbelső modell. Fájdalmas fotográfia, amely épp avíttságával (keresem a szót) ébresztő távolság korunktól. Modellezi azt, hogy cyber-korunk épp ilyen mulandó. Sőt, sokkal omlékonyabb, szerkezet-nélkülibb. Az antikváriumban megfigyelt történeti csatavesztés ('kivérzett ideje', 'átvérző sebei') felkiáltójel nem annyira korunk hübrisze, mint vaksága ellen. A porladó lapok anti-tézis korunk halhatatlanságot imitáló ('halandóságot tagadó') felületei ellen. Egyre fényesebb autók. Egyre sterilebb és simább felületek. A mesterséges intelligenciák ízlése már ízlelésünkkel csaknem távolság nélküli párhuzam. Miként a párhuzam, hasonló egymáshoz feszülésben - a halhatatlanság imitálása és tagadása. A technika túlburjánzása az autókban, tabletekben, az új típusú média-felületek és 'online-kapcsolódások' mint 'maga az élet'. Az antikváriumon kívül mindebből semmi sem látszik. Pontosabban, mindebből semmi sem látható.  

 

17.08.2020 - Debrecen 

Visszhang

A Jézus életét feldolgozó filmek mindig hiányérzetet hagynak bennünk. Szükségszerűen. Érezzük, tudjuk, hogy a jelenetekben soha nem birtokolhatjuk őt. Képzeletünk és vágyaink heroikus erőfeszítése ellenére sem. S talán másként, de ez igaz az evangéliumokban megőrzött szavaira is. Mégha az Isten Fia szava is, de sohasem közvetlenül. Hangja, fizikálisan, nincs jelen. S nem is lehet ez másként.  

Jézus szavaiak mindig csak visszhangját birtokoljuk. Itt hangzik bennünk, látjuk életének képeit, de mindig csak áttétekkel. Képzelet, vágy, remény, és valóság egybefonódó visszhangjaként.  

De ez a visszhang (képben vagy szóban) mégis a valóság. Közvetlen kapcsolat, mely megjelöl és alakít bennünket. Közvetíti Őt, de több mint közvetítés. Jelenleg, számunkra, Isten Fia ebbe a 'visszhangba' inkarnálódik bele, e 'visszhangon' keresztül testesül belénk: testesíti életünket Életébe.  

A Szentírás, melyet olvasunk, a mise melyet ünneplünk, a reggeli és esti imádságok, a Lectio Divina, mind Isten visszhangja bennünk. Ám nagyon figyelmesen kell szemügyre vennünk a 'visszhang' természetét. Isten 'visszhangja' jóval több, mint amit felületesen 'visszhangként' jelölünk. A hang visszája lenni, tökör-lenyomataként élni több mint 'elhaló hasonlóság'. Sokkal inkább tükörképe, 'visszája' vagyunk az akkor és most kiejtett Isteni Szónak. Istenképiségünk valójában 'visszhang-képiségünk', 'visszhangságunk'.  

Amikor azt mondjuk, Emmanuel, 'velünk az Isten', ugyanaz az egyidejűség. A történelmi távolság évszázadoknyi lehet, de egyszerre idő és térfeletti egységünk. Egyszerre történünk a Meser tanításával.  

Tehát: a távolság nem kell hogy elkedvtelenítsen bennünket. A távolság, hogy 'csak visszahanként' találkozunk az Úrral, nem kell, nem szabad hogy erejét szegje hitünknek. Ellenkezőleg. Csakis ez az egyetlen egy lépés és mérték létezik. Mely 'visszhang' minden lépteket meghalad, s minden más mérték által manipulálhatatlan.  

 

16.08.2020 - Debrecen 

Our Vision of God

 

All of our readings in today's mass can be summed up in a single theme. Namely, how we genuine faith connects us with God. What is the nature of this connection? Why and how is it different from any other power of attachment? Elija finds God not in powerful voices and external spectacles but in 'the sound of a gentle breeze'. Apostle Paul describes the soul's union with Christ when our 'conscience is in union with the Holy Spirit.' In the Gospel, we saw Peter and Jesus walking on the water, amidst the waves of a heavy sea. The apostle is hold above the water by his faith in Jesus, when his soul is peaceful and doubtless, and rescued by him, when that faith wavers. Inner peace connects him to his Master.  

What is your Isaiah-moment of faith? What are your moments of 'the gentle breath', what makes you aware of God's presence? Or, what are those moments, when you are seeking him in the wrong place, in 'noisy power', 'earthquake' and 'fire'? What is the strategy, we all have to develop individually, to feel God's invisible love?  

Just after the horrors of the Second World War, the Hungarian writer (silenced by the communists) focused on this hidden presence of God. Despite the different context, it is the same problem: how and where can we perceive God in a world which does not want to seek him? In his book, The Philosophy of Wine, he writes: 'I decided to write a prayer book for the atheists… I am aware of the difficulty of my task… I know that I cannot utter the word "God". I must speak of him by using all sorts of other names such as kiss, or intoxication, or cooked ham. I chose wine as the most important name.' Hence the title of his book, of which opening motto is 'after all, too will remain, God and the wine.'  

What do you choose, from among the variety of your experiences 'as the most important name' for God?  

Because we must choose a name. Everybody does. And the options are either to find God in the wrong or the right place. To illustrate the point, I have found another quote, this time from a political activist. (You know my opinion about them, they are grave-diggers of truth and peace in society, which peace and social cohesion is the precondition for seeking truth.) 'When we need to roll out we are uniformed and we can take that energy to our communities. The reason why a lot of youths get into the gangs is because they see the strongest thing is the gangs – they look up to the power…We don't want to negotiate, we don't want to sing songs, we don't bring signs to a gunfight. We are an eye-for-an-eye organisation… We are preparing the community to be able to defend itself from any attack.'  

We Christians have a great responsibility and a call for discernment. Is God in the voice of power and aggression? This is not a poetical question for which the answer we can take to be granted. Peter's sinking when losing Jesus out of focus shows this. Our disappearing in the 'raging sea' of our age is a real danger. Our times is buzzing with the fake messiahs. Their tempting voice is followed by aggression, violence and destruction. That's the nature of evil; devil's pottery with fragile lives.  

That's why it is so important to live consciously with Jesus, and spend our best hours of the day with him. We need to cry daily with Peter, 'Lord, save me!' And to this request, Jesus always says: 'Come!' Let us go, and seek Him in the right place, where he is. Let us be different, as we ought to be, in our response to the question, 'where God can be found?' In the sound of a gentle breeze, in the conscience in union with the Holy Spirit, in our courage to cling to Christ. So, in other words, what are the deeds which reveal God's presence most? In our coming week. 

 

09.08.2020  

 

Creating A Cosmic Image - Food for thought and creative thinking!

'Unemployed by God'

We are so entangled in this age. It is impossible to slow down and stop consuming and causing harm to nature. We simply can not do it by ourselves. Let us be honest about it. We simply do not have that collective focus and strength.  

We are typically in the situation of which Saint Paul warns: 'You cannot be partakers of the Lord's table, and of the table of demons' (1 Cor 10:21) We are partakers at the table of the age. To a great extent, this is the source of the permanent 'inner bleeding' of our psyche, moral orientation, value options and thinking.  

Who is going to awaken us? How can we recuperate our strength? Is there a way back to a world which can counteract the forces of distraction in which all of us are caught up? 

Do we want to remain 'unemployed by God' for good? Do we want to waste the most beautiful abilities of our soul? Do I want to waste my life in this giant sea of 'ebbing away'?  

If not, one should be attentive to God's inspirations and promptings. It is always there. This inspiration (regeneration) comes most powerfully through His church. In order to detach ourselves from 'the table of demons of this age', humbly, we are asked to return to the church. To return to that freedom of consciousness which she, in an unexplainable way, offers to us. All we need to do is the first step of acknowledging the source. It is outside us. Not in our power: we can't create this only genuine freedom. 

'Is it not insane blasphemy to think that ou have given holy, efficacious, and living activity to God's inspiration simply because you did not shove it away by resisting it? We can obstruct the effects of inspiration; we cannot give its effects to it. It derives its strength and virtue from God's goodness, which is the place of its origin, and not from man's will, which is the place of its admission.' (Saint Francis de Sales, Treatise on the Love of God, Book 4, Ch 6 'That We Must Recognise How All Our Love for God Is from God')  

To cut the story short, don't remain unemployed by God. Let us not leave our souls so. 

 

03.08.2020