Istent valami ok folytán az „egónkkal" asszociáljuk. Egó – a szilárd, kiforrott én, a magabiztos „én", aki dominálni, saját és mások életét irányítani, befolyásolni képes. Szóval, Istent „szilárd önmagunnkal" kapcsoljuk össze. Magabiztosságunk, az, ami megingathatatlan bennünk, párjaként látjuk az Istent. Nem véletlen, hogy a vallás kritikusai eme szilárd én meghosszabbításaként „értik meg" Istent. Mint egó (mi) és szuper-egó Isten, aki fölénk magasodik hatalmában, uralkodni tudásában és öntudatában.
Ám a Biblia világában mi sem nagyobb tévedés. Amikor az ember Istenével találkozik, az korántsem ilyen felállás, mint a ringben két, egymásnak feszülő, magabiztos bokszoló. Nem; Isten társa a találkozásban a képlékeny ember. A nyitott „én", a lebomló egó, az áttetszővé vált egó. Csupa fluiditásban, majdhogynem formátlanságban.
A lángoló csipkebokor előtt álló Mózes ilyen, egó-krízisben, igen, identitás-válságban lévő személy. Volt ő már folyóból kimentett csecsemő, királyi udvarban felnőtt, kimentett (s eltitkolt) idegen. Magas méltóságból lett üldözött, pásztor. Otthonokból ki, be. De ugyanez a helyzet a prófétákkal. Hogy megszólaljon rajtuk keresztül az üzenet, az „egó", a szilárd „én" törékeny, csaknem foszló szövetté puhul bennünk. A művészi alkotás is hasonló megnyitottságot kíván. A szerepet játszó, magabiztos én átadja a helyét Neki, a „flownak", az újra-formáltság csodájának.
Talán Mozart zenéje modellezi legjobban ezt az állapotot. Muzsikája fénylik, de „énen kívüli" ragyogástól. Határvonalon szólal meg: a „kész én", a „befejezett", maszk- és szerep szilárdságú „ego" muzsikája is, hisz épp őt akarja megnyitni. Sőt, gránit-egónk vágyja ezt a zenét, ezt a felpuhulást.
Isten (Ő!) nem rideg, feloldódás előtti önmagunk visszatükroződése. Ő csupa mozgás, csupa tánc, csupa láng – szilárdságon túli szilárdság, rendünkön túli Rend. Inkább igaz, valódi, szabad önmagunk eredeti Mása.
Most, amikor ég világunk, az egó tüzeiből megrakva, egónk elfelejteni tudása, mindennél fontosabb. A kulcs: nem egónk meghosszabbításától, fegyverek, pénz, mikrocsipek hatalmától várni „énünk jobbrafordulását", megingott stabilitásunkat visszanyerendő. Hanem alázattal állni. Égő világ az Égő Bokor előtt.
20.11.2023
Burning Bush, Burning World
For some reason, we associate God with our "ego." Ego - the solid, refined self, the confident "I" that can dominate, control, and influence our own lives and the lives of others. So, we connect God with our "solid self." Our confidence, that which is unshakable within us, we see as a counterpart to God. It's no coincidence that critics of religion interpret God as an extension of this solid self. As ego (us) and super-ego, God rises above us in power, knowledge, and consciousness.
However, in the world of the Bible, this is unmasked as a great misconception. When a person encounters God, it is not a setup like two confident boxers facing off in the ring. No; God's partner in the encounter is the adaptable human. The open "self," the disintegrating ego, the transparent ego. All fluidity, almost formlessness.
Moses, standing before the burning bush, is such a person, in an ego crisis, indeed, in an identity crisis. He has been a rescued infant from the river, grown up in a royal court, a saved (and hidden) stranger. From high dignity to being a pursued shepherd. In and out of homes. But the same situation applies to the prophets. To convey the message through them, the "ego," the fragile, almost fraying fabric of the solid "self," softens within us. Artistic creation also requires a similar openness. The acting, confident self gives way to the "flow," the miracle of reshaping.
Perhaps Mozart's music models this state best. His music shines but not from the "self." It operates on the borderline: the "complete self," the music of the "finished," the solidity of the masked and role-playing "ego" also, because it aims to open that very self. Moreover, our granite ego desires this music, this softening.
God (He!) is not a reflection of our rigid, pre-dissolution self. He is all movement, all dance, all flame – solidity beyond solidity, Order beyond our order. Rather, He is the true, real, free original of ourselves.
Now, as our world burns, fueled by the fires of ego, forgetting the knowledge of our self is more important than anything else. The key is not to wait for our self to turn for the better from the extension of our ego, the power of weapons, money, or microchips. Instead, stand with humility. A burning world before the Burning Bush.
20.11.2023 / Illustration:
The Fall by Pavel Vasilievich Eskov (1981)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése