És mitől könnyebb? Minden behatás, így a hírek is, önjáró történetekké válnak bennünk. Megtapadnak bensőnkben, és mint „pálcikaemberkék", fogaskerekek-rugók, mozgásba jönnek. Ismétlik magukat, tudatalattinkban szabadon járnak. S mondják tovább a maguk történetét. Nincs ártatlanul, tét nélkül végignézett háborús videó, kép, klip. Az egyszer lezuhant és felrobbant bomba, tovább zuhan, és ki tudja hányszor felrobban. Immár tudat- és álomszövedékünk részeként. Mély-reakciónkként.
Lehet-e ezt ellensúlyozni? Átfényesíteni? Vissza-fényesíteni. Egy mód van mindezt, valamennyire, jóvá tenni. Tudatosan igyekeznünk kell megfigyelni az elénk táruló világ szép részleteit. Bármilyen kis területen, bárhol, ahol útunk vezet. A bicikli kerékcseréjében, a frissen felrakott kerék gördülésében. Az erkélyládában nyárról (Londoni esőben) idemaradt, november derekán is virágzó virágban. Házfalon felszáradó eső-foltban. Hideg templombelsőben. Meleg szobában. A villanykörte erőlködésében. Bármiben. Muszáj az angyalok szeme irányát utánoznunk. Hogy legalább az imádság szintjén, de visszaforduljanak beengedett, kéretlen, negatív képeink.
22.11.2023
What makes the soul heavier? And what lightens it?
And what makes it lighter? Every impact, including news, becomes self-propelled stories within us. They stick within us, and like "stick figure men," gears and springs come into motion. They repeat themselves, freely wandering in our subconscious. And they continue to tell their own story. There is no war video, image, or clip that is innocently and without consequence watched. The bomb that once fell and exploded continues to fall, and who knows how many times it explodes. Now it is part of our conscious and dream fabric. A deep reaction.
Can this be counterbalanced? Illuminated through? Brightened back. There is one way to somewhat redeem all of this. We must consciously strive to observe the beautiful details of the world that unfolds before us. In any small area, wherever our path leads. In the bike wheel replacement, in the newly installed wheel's rolling. In the balcony flower box, where a flower from summer (left here in London rain) still blooms in mid-November. In the rain stain drying on the house wall. In the cold interior of a church. In a warm room. In the effort of a lightbulb. In anything. We must imitate the gaze of angels. So that at least on the level of prayer, our admitted, unwelcome, negative images may turn back.
22.11.2023
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése