IPPOLIT MATVEJEVICS
Bő harminc év késéssel jelent meg a szolnoki progresszív alt-rock csapat, az Ippolit Matvejevics stúdióanyaga "Egy sosem volt legenda feltámadása" címmel az Alt Productions kiadó gondozásában. Az 1985 és 1990 között létezett zenekar vinyl lemeze egyfajta kései mementóként tárja elénk a késő Kádár-kor és a rendszerváltás időszakát.
Ippolit Matvejevics a Tizenkét szék című Ilf-Petrov, szovjet-orosz írópáros regényének egyik főalakja, a Madame veje, a vezetékneve pedig Vorobjanyinov, azaz Verebes. Az együttes alapításának gondolata Szolnokon, egy tiszaligeti hintán született meg, 1985. május 25-én valamivel éjfél előtt. Az egykori Madame Petuhova volt énekese, Pap Csilla találkozott egy másik buliból hazafelé tartó Csomor Csabával (akkor épp a Sound együttes végnapjainak dobosa volt) és Vígh Csabával, aki ugyanabban a formációban basszusgitározott. A véletlen találkozás résztvevői között, a kellően feldobott hangulatban néhány mondat után megszületett az egyezség, hogy az egykori Madame Petuhova együttes zsenge, ám biztató kísérletezéseinek továbbvitelére márpedig „kell egy csapat". Fél évbe telt, mire az ötletet tettek követték, Dian Róbert gitáros és L. Menyhért László fuvolista csatlakozásával gyakorlatilag az ötnegyed Sound együttes lett maga az Ippolit Matvejevics.
Az akkor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ fenntartásában lévő szabadtéri színpad sarkában volt néhány kisebb helyiség, itt kezdődtek meg a próbák, mégpedig a formáció alkotótevékenységének öt évét mindvégig meghatározó módon: a Pap Béla által írt szövegekhez készültek az együttes közös munkájával a számos elemből építkező, többek által art-rocknak nevezett zenék. Dian Róbert felelt a gitártémákért, a néhány koncerten a Petuhovában is felbukkanó L. Menyhért László ütősökkel és cizellált fuvolajátékával tette izgalmassá a számokat, míg a megbízható ritmuslapokról Csomor „Csörömpő" Csaba és Vígh „Hörömpő" Csaba gondoskodtak. Negyed év intenzív próba után 1986 tavaszán, az AORTA megyei selejtezőjén mutatkozott be az együttes, a Keletre fel!, és a Drakula birodalma című számokkal. A zenét leginkább hard-rock elemek alkották és Dian Robi szélvészgyors gitártekerései jellemezték, néhol a fuvola fátyolos felhangjaival. A számok nem a hagyományos verze-refrén-verze szerkezetben álltak össze, hanem több, olykor az előző részhez alig, vagy egyáltalán nem illő motívumokból.
1986-ban a zenekar a tehetségkutató verseny területi fordulóját megnyerve bejutott a tizenhárom együttest számláló országos döntőbe. A kor szelleméhez igazodva az évtized közepén az amatőr zenei versenyek jelenthették az egyetlen kitörési lehetőséget, így nem csoda, hogy abban az évben országszerte 600 (!) együttes jelentkezett a versenyre. Ennek tükrében az Ippolit Matvejevics együttes harmadik helye komoly sikerként értékelhető, főleg azért, mert a mezőny javát leginkább az Első Emelet akkori mérvadó zenei világa ihlette (az első helyet az Exotic és az Új Menüett megosztva kapta).
A bronzhelyezéssel járó díj két részből állt: az együttes ideiglenes profi működési engedélyt kapott (melyet a következő év tavaszán váltottak egy sikeres vizsga után állandóra), és két-három szám felvétele a Magyar Rádió nyolcas stúdiójában, ahol Victor Máté zenész- producernek szabad keze volt. Már amennyire. A felvételek tervezett időpontjában már Kiss Imre állt a rádió Szórakoztatózenei Osztályának élén és kis hezitálás után úgy döntött, nem vállal kockázatot a zenekar szövegei kapcsán, így nem lett rádiófelvétele az együttesnek. Reklamációra abban a korban nem volt lehetőség.
Az akkoriban a BRAVO kiadó ügyeit intéző Boros Lajoshoz Viktor Máté révén jutott el az együttes híre, ő azonban egyszerű ötlettel vette elejét az esetleges kellemetlenségeknek: az AORTA-n készült felvételek alapján közölte, hogy az ének hamis. Ennyi. E nyilvánvaló kibúvót még próbálta a zenekar semmisé tenni, hirtelen felindulásból készített négy felvételt a Rádió Szolnoki Stúdiójában Tóth Árpád segítségével és elküldte Borosnak. A később trónra lépő „Lali Királyt" nem sikerült meggyőzni, de így legalább ez a szalag megőrizte az egyébként az ország egyetlen hivatásos női kamarakórusában, a szolnoki Bartók Béla Kamarakórusban tizenkét évig éneklő Csilla hangját, az Ippolit Matvejevics szellemi hagyatékának kis töredékét.
1987-88-ban az akkori lehetőségekhez képest számos koncerten lépett fel az együttes, eljutott alternatív zenei fesztiválokra, rendszeresen lépett fel a korszak legendás klubjában, a Fekete Lyukban, és a korszellem igényei szerint még ORI-vizsgát is tett, aminek megléte volt a színpadi szereplés feltétele. 1988 szeptemberében Csomor Csaba elhagyta az együttest, baráti szolidaritásból Vígh Csaba is vele tartott, és egy jazz-rock formációban folytatták zenei kalandozásukat. A helyükre némi keresgélés után érkezett Andrási Sándor basszusgitáros, az országosan is ismert, szintén szolnoki Wu-2 együttesből és a számos hard rock bandában edződő B. Tóth Lóránt dobos. Közreműködésükkel az együttes számai lényegesen keményebben szólaltak meg, köszönhetően elsősorban „Madár" két pedállal dübörgő lábdobjainak.
Még egy tagcserés támadás zajlott 1989 végére, amikor a ritmusszekció ismét átalakult, visszatért Vígh Csaba basszusgitározni, és érkezett az Exitben edződő, később az Akelában is megfordult Ratkai Miklós a dobok mögé. Az ő szintén keményebb dobolása újabb lendületet adott a zenekarnak, az utolsó alkotói korszak több szerzeménye (Hétköznapi kommandó, Ma, Nomádok) is e hangzásvilágra épült.
Az összesen huszonhárom dalt készítő együttes szövegeiben a rendszerváltozást közvetlenül megelőző évek társadalmi eseményei is tükröződnek, melyek alól szinte kibújni sem igen lehetett: a Hétköznapi kommandó című számot például nagy nehezen sikerült rákönyörögni a Nagy Feró által gründolt Garázs című válogatás második lemezére, melynek felvételére a Golgota utcai Rocker stúdióban azon az 1990-beli októberi napon került sor, amikor a legdurvábban elbarikádozta az ország valamennyi közútját a taxisblokád. A stúdiómunka igazi örömzenélésnek hatott a hangszerek és erősítők Népligeten át történő kézben cipelése okozta kihívás mellett.
Az együttes 1990 nyarán lépett utoljára színpadra, nősülések, gyerekáldás, ilyesmi volt a háttérben. Kései mementóként még összebarkácsoltak egy számot némi baráti segítséggel, (a stúdiófelvételen Zombori Sándor basszusgitározott, Tóth Árpád bűvölte az effekteket) az 1992-ben kiadott "Szolnok Rock" című válogatáslemezre. A Védtelen világ című szám felvétele az együttesben is néhány koncert erejéig felbukkanó Tóth László gitáros (ex-Wu2) által alapított Denevér stúdióban készült.
Az "Egy sosem volt legenda feltámadása" című vinyl lemez az alábbiakat tartalmazza: hét szám, 40 percnyi múltidéző felvétel, hatoldalas kiadvány, korabeli zenekari matrica, és az első 25 példányban lemezenként eltérő további korabeli érdekességek. A korong Szolnokon a Szkítia - Avantgard Könyvesboltban (Baross út 3. - www.bigbandi.hu), Budapesten a Wave hanglemezboltban (1065 Bp., Révay köz 1.) kapható, illetve a kiadónál is megrendelhető (altproduct@gmail.com). További információk az együttesről a honlapjukon és Facebook-oldalukon találhatók.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése