2009. január 9., péntek

[homilia 41] Megfigyelt mozdulatok az ikonon


Tojás-tempera technikával készült modern ikonok.


Deészisz, Közbenjárás-jelenet, Krétai ikon, XVI. század, Lónyay-hagyaték

Megfigyelt mozdulatok az ikonon


B-év, Vízkereszt utáni Szo. (1Jn 5,14-21; Zs 149; Jn 3,22-30)


János evangéliumában a hitbeli bizonyosság és bizonytalanság élesen elválnak egymástól. Nem véletlen a feszültség a Bárány és hozzá tartozók - köztük a Keresztelő - körül. "János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról." (Jn 3,25) Szinte vibrál a levegő közelükben; "János is [ott] keresztelt Ainonban" (Jn 3,25) Keresztelő János a tanítványaira is átterjed a nyugtalanság, feszítik őket a kérdések. "Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: 'Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy.'" (Jn 3,26) Elvileg rivalizálás kifejlődhetne a két keresztelő csoport, a két mester között - ám mégsem. Meglepő, mai ésszel felfoghatatlan. Helyette azt az egységet látjuk viszont, melyet az ún. Deészisz, közbenjárás ikonokon megfigyelhetünk. A keleti keresztény templomokban az ikonosztázion szíve a közbenjárás jelenete. A megdicsőült Bárány, a Pantokrátor Krisztus (a Világmindenség ura) trónjának két oldalán, jobb és bal felől Mária és Keresztelő állnak és kérnek; az isteni irgalom Jordánjánál. Az ikonok, valami túlszárnyalhatatlan lényeglátással, megfigyelik az evangéliumnak ezeket a fontos "testmozdulatait". Pontos teológiai és lélektani portrék ezek a finom részletek. Ahogyan az ikonokon a ruhák redői geometrizáló rendjükkel nyugalmat és stabilitást sugallnak, ebből a hitbeli bizonyosságból "emelik át" Keresztelő János alakját a Deészisz-ikonra. "Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."(Jn 3,28-30) Ez a megfigyelt Béke az élet tengelye. Kettőjük viszonya az a "DNA", a növekvő élet "kettős-spirálja", mely egyetemes minta. Szó szerint ősképe minden egyensúlynak, ami életünkben várakozik. Nem a másik helyzetét és végül életét kioltó gyilkos versenyé - hanem az erők és elkötelezettségek egyesítéséé. Úgy mondanám, Jézus és János viszonya a karizma-egyesítő gondolkodás archetípusa. Körülöttük a másik legyőzésének logikája uralkodik: írástudók, farizeusok, Heródes-pártiak hatalmi birkózását vagy helyezkedését látjuk. De erre karmára jár a birodalom egésze: Róma a maga a gyorsan változó helytartóival és császáraival. "De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat." (1Jn 5,20) Ezért markol a szívbe távolságunk a Béke e közösségi mintájától; mely abszolút mérce. Pártjaink a "karizma-elosztó" modell helyett a "versengő pártmodellekben" gondolkodnak (sic!); gyilkolják egymást. A Bárány evangéliumi mozdulatait is őrzi az ikon; Isten Fia a trónuson is érez. "Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől."(Lk 19,41-42) Nem is érti közéletünk a Bárány békességét; a megsokszorozható erő titkát - "Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!" (1Jn 5,21)


2009-01-09



Kondor Béla, Illusztráció Willam Blake verséhez

Nincsenek megjegyzések: