2009. január 8., csütörtök

[Homilia 40] "Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon"




Kondor Béla, Emberpár

"Kínomban a színpadon, Fejem a lábam közt, ülök a nyakamon" (Bikini)


B-év, Vízkereszt u. P. (1Jn 5,5-13; Zs 147; Lk 5,12-16)


Figyelem, s próbálom érteni a híreket. A teológus nem tehet mást, mint próbálja egy értelmes modellben keresni a békés megoldás lehetőségeit kultúra és egyháza konfliktusában. Nem számít, ha közben "her-etikus"; végül is nincs szebb, mint a játék a megvalósult szabadságért. Herezis és etika; azt hiszem tényleg nincs más út, mint a teológiai avantgárd kockázata, de mindig a Nyelvtan, a hagyomány egészének tudatában. Legyen ez amolyan teológiai hajónapló. Küzdelem a tisztánlátásért, puzzle-kirakás, egyes szám első személyben. Nos, a hír az, hogy "egy mindinkább merevvé váló 'neokonzervatív' irányzat (ami egyúttal gettósodást is jelent) figyelhető meg Európa-szerte. A katolicitás azonban - még ha sokan félnek is tőle, akik magukat katolikusnak mondják - nyitottság. Bátor nyíltság. De csak az mer nyitott lenni, aki tisztában van azzal, hogy ő maga kicsoda (=identitás-válság)." Egyetértek barátom levelével; érdekes szinopszis-élménye ez eltérő, de egymásra figyelő generációnknak. A leprából gyógyulást kérő ember története alaptörténetünk. Ugyanis nem mást, mint nyitottságot kér Jézustól. Érintkezést világával. Bőrével érezni akarja újra a világ tapintását, az emberek arcát, kultúrája teljes értékű résztvevőjévé kíván lenn. Éppúgy, mint mi, eligazodni akar. Látni, nemcsak nézni, mi történik vele. "Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: 'Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.'" (Lk 5,12) Fontosak a részletek. A városban!, Ágoston Civitas-ában jár; államában járunk. Az ölelésünk, testi kommunikációnk bénult - nem merjük átölelni, "átkarolni", kacagni, ha kell "gyomrozni" a világunkat; szenvedélyes, ha kell szerelemmel, szeretni, sőt kívánni kultúránkat, mely esettségében-szelídítetlenségében is gyönyörű. Ékes menyasszony, Jeruzsálem bibliai képével - gyógyult katolicitásunknak felékesítve. Látásunkat lepi betegség; merjük vállalni a szó testi súlyát: lepra. Ugyanúgy, mint bibliai történetben, ténylegesen az illető "világlátása" sérült. Mert ki volt rekesztve belőle, nem lehetett teljes kontaktusa kultúrájával. Ezért figyelj oda arra a szintre, ahol a gyógyulás történik: a tekintetváltásra Jézussal. Gyönyörűen örökíti meg a láthatatlant az evangélium. "Erre Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal letisztult róla a lepra." (Lk 5,13) Egymás szemébe nézve.

A hírek folytatása, a növekvő konfliktus Spanyolországban, Portugáliában az egyház és a baloldali törvényhozás között. A Szentszék és a Francia állam közötti hidegedést is említhetném. Egyre hangosabb és kibékíthetetlenebb a csattanás a meleg párok-, a szekuláris iskoláztatás ügyében. Kultúránk képtelen megfogadni a figyelmeztetést az élet értékeire; mi pedig képtelenek vagyunk megtalálni a hatékony érvelést. Az érintkezés dialógusát. Az én teológiai puzzle-omban e "hideg napok" elsősorban nem a szekuláris állam hibája, az csupán önnön logikáját követi. A "klímaváltozás" számomra azt a hiányt tárja fel, amit nem sikerült betöltenünk a kultúra, politika, és hitvallás halmazainak közös metszetében. Felnövekedett-e, római mintájú egyházunkban egy olyan püspök- és papi nemzedék, aki most ott állna, beszélve mindhárom tartalmat anyanyelvi szinten, - és közvetítene? Nem a naivitás szól belőlem, nem. Mert e metszetben ott van a negyedik, legmélyebben összekötő dimenzió. A közös és ugyanazon lelki szenvedés, amit az Élet ösvényéről való letévedés helyez a személyre. S a hírekhez hozzátartozik az is, hogy magyar egyházunk a maga uniformizáló - "pázmáneumos" - hangjával mára ott áll tehetetlenül, a maga egyszólamúságával. A Karl Rahnerben, Nyíri Tamásban megkezdett "liberális" hangja nélkül. Szerzetesrendjeink jó része is hazahívta növendékeit a "liberális nyugatról", egyesek még Rómából is. Nem neveltük ki a közvetítő nemzedéket. Az "ortodoxia" egyszólamúsága, és az "ortodoxia többszólamúsága" között csak egyetlen különbség van. A hatékonyság és a mélység.


2009-01-08


Kondor Béla életrajz, művei: http://www.hung-art.hu/index-hu.html




Nincsenek megjegyzések: