Mikrokozmoszok; emlékmű nélküli Érkezés
B-év, Urunk megkeresztelkedése (Iz 55,1-11; Zs 12; 1Jn 5,1-9; Mk 1,6b-11)
Egyetem után hazaindulva, a Kensington High Streeten, az Izraeli nagykövetség előtti tüntetés tömegében találom magam. Akarom látni közelről, ami történik. Hihetetlen indulatok feszülnek és törnek ki fékezetlenül. Ezrek. A keleti ember tüntetése, mely a vérség és a föld kötelékében éli meg a világot, egészen más, mint a mienk. Extázisba robbanó düh, egyetlen ökölcsapásba egyesülő emberek. Szó szerint a harag napja. A rendőrkordon, a követség épülete a tüntetők szemében Izrael állam, számukra jelenvaló, itt van - valóságos személyhez, valóságos népnek szegezik indulatukat. "Békét! Békét!" Eleven sebe a történelemnek: népek konfliktusa egyetlen utcába belefér.
Ebből a robbanásból érkezem Teofánia átváltozásába. "Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyilnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: 'Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik'." (Mk 1,9-11) Jézus keresztsége a Jordán vizében, s ez áll az ünnep középpontjában, istenségének kinyilvánulása. Isten, mint Háromság nyilatkoztatja ki magát. Érkezése, tanúi csöndesek. Emberi történelmünk fő kellékei, a kordonok és kőből állított emlékművek nélkül lép közénk az Isten. A három legtörékenyebb, legeszköztelenebb módon. Egy meztelen, vízbe lépő ember: Jézus. Egy elhaló, csendbe vesző hang: az Atya egyetlen mondata, mely inkább bensőbe érkező hallomás. S egy törékeny, tiszta tekintetű galamb utcákról ismerős szárnysuhogása. Itt és így lép a Béke a földre; s marad is ilyen védtelen. Ennek az érkezésnek nincs szüksége semmilyen emlékműre - nem is lehet. Az egész Földet, s az egész Kozmoszt megszenteli az érintkezés. Jézus teste alámerül az életadó és megtisztító vízben; az Atya hangja és a galamb rebbenése alámerül az anyagvilág végtelen tavában. Ez a víz mosdat, és ez a hang szólít minden embert. Tüntetőt, katonát, terroristát, jót és gonoszt; minden megszületett gyermeket; minden távozót. Ennek az ünnepnek a valódi jelentését még csak most kezdjük sejteni. A régi liturgikus naptár nem hangsúlyozta a megkeresztelkedést - az egyház/hagyomány bölcsessége volt kiemelése. Ez a csendes megjelenés lesz a forrása, meggyőződésem, a Földközösség életét meggyógyítanunk. Ebből a forrásból tudunk meríteni majd a huszonnegyedik, s mert emberek vagyunk, a huszonötödik órában. Túlzottan ember-központú kultúránk és teológiánk természetes korrekciója a ma kinyilvánult Háromság élete. Nem igaz az, hogy a keresztény szent szövegekben nincs jelen az ökoteológiai minta. Csak eddig nem láttuk önmagunktól a Teremtőben feltáruló életet - szó szerint biodiverzitást. Izajás próféta szövegében ezért hullámzik gazdagon a Földközösség élete. Növény, állat, ásvány, és ember egyetlen etikába, új szövetségbe olvadnak össze. "Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet! Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól?... Örök szövetséget kötök veletek" (Iz 55,1-3) Bartók Mikrokozmoszát együtt hallgatom Izajással. Minden érzést felvonultat ez az eredetileg gyermekeknek írt zene, kivéve az erőszakot. Ez a muzsika, szó szerint, az emberi természetre figyelés. Az ember érlelte dallamok feloldódnak a természet ritmusával, amiből születtek. Az emberi indulatok és feloldhatatlan konfliktusok ájulásából ez az ökológiai imperatívusz fog felmosdatni bennünket. Ha észre tudjuk venni a lépteink/rakétáink/gyáraink/fogyasztásunk alatt beszakadt föld nálunkénál is fájdalmas szenvedését. Isten magányát közöttünk.
Maasduinen, the Netherlands - 09/01/2009
2009-01-10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése