Kondor Béla, A késes ember
"Hangelemzések"
B-év, évközi idő, 2. hét. H. (Zsid 5,1-10; Zs 109; Mk 2,18-22)
Ma teszik közzé az európai gazdaságot sújtó recesszió "helyi terülését". Fájdalmasan kapom fel fejem a BBC hírében a szóra: Magyarországot különösen fenyegeti az eladósodás. Arany Toldijának sora jut eszembe. "Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed!" Jönnek a hírek, elemzések, okok, okozatok, és főleg következmények a "brave new world" - "szép új világ" - végéről. Ha létezik hang-analízis, amikor a beszédmód minőségét vizsgáljuk - akkor a félelmet találjuk e beszédek magjában. Kucorog, fejét a lába közé szorítva a bizalom anyanyelvét veszített ember. Sosem gondoltam volna, hogy Oedipus tragédiája a hitelválságban összeomló ember benső leírása. Egy szempillantás alatt omlik az az életkeret, mely a valósághoz való "vérfertőző" viszonyon alakult. Oedipus a vélt szabadságból és irányítható, szabad életből - a kényszer akaratot és terveket összeroppantó vasmarkában találja magát. Szemevilágunk veszett el a másikhoz való kapcsolódás képességének elvesztésével. A gazdasági válság lemezroppanása alatt e hit krízise izzik. A félelmek, megmerevülő határok, elválasztások, hitvallásbeli törések, démonizálások világa. Az egymás iránti megnyílás pozitív tapasztalata - a fordítás képessége - mindennél fontosabb. Egyedül a szabadság - átjárhatóság, közvetítés - élménye teszi lehetővé, hogy a gazdasági kényszerek és félelem-forgatókönyvek ne fussák végig a sebzés beléjük írt programját.
Az evangélium, hiszem, képes kivezetni bennünket a félelem mátrixából. Nem véletlen, hogy Jézus meghívja tanítványai közé az adószedő Lévit, a "reálgazdaság szereplőjét". Meg kívánja mutatni neki, hogy létezik a benső szabadságnak az a világa, melynek magma-felszínén világunk/gazdaságunk a maga törvényeivel kérgesülhet. S nem mindegy, hogy világunk 'Aedificiuma' (épülete) élő vagy holt mélységek fölött helyezkedik-e el. Jézus működésében a szabadság képessége a legszembeötlőbb. "János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: 'Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?'" (Mk 2,18) A lezárt határokat átlépi és felülírja. Akkor szabadít fel energiákat, amikor értelmünk annak deficitét vagy fogyatkozását írja elő. "Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek." (Mk 2,19) A kereszténység értelme, hogy ünnepet, újra-összekapcsolódást - kegyelmet - tud abba a társadalomba írni, mely önnön kényszereibe és forgatókönyveibe zárkózik. Fel tudja ébreszteni a vágyat, hogy az ember a felebarátja emberségén át tud, és azzal együtt kíván növekedni; s majd egyszer a felismert Istennel. Ez a szolidaritás és az ünnep józansága; mely szabadság leleplezi útvesztéseinket. Lehet, hogy az Aedificium gazdasági keretei inognak, de az emberiesség egybegyűjtésének ideje mindig aktuális, megtartó program. Amit a kereszténység ajánl, párbeszédünk a Szabadsággal, mely mindig az egység építőköve.
Ennek fényében olvasom Lengyel László elemzését a bennünk lakó barbárról. "Mai rendszerünk nem tűr párbeszédet kormányzók és kormányzottak, kormány és ellenzék, sőt kormányzók és ellenzékieken belül sem. A hatalom birtoklói az igazság birtoklói - barbárok. Arra kényszerítenek, hogy győzzük le magunkban a dialógus iránti természetes igényünket, s kövessük barbár törzsfőinket. A világ a barbárságnak kedvez. Ne féljünk civilizáltnak lenni. Neveljük meg, győzzük le magunkban a barbárt. Akkor törzsfőink [és kényszereink] mágiája véget ér." (Népszabadság, A barbárok bennünk vannak 2009.01.17) Kíváncsian figyelem, az egyház közéleti hangja képes e újat mondani, s megosztott társadalmunk előtt járni? Képes-e "túllépni e mai kocsmán", kilépni a bűnbakképzés politikai píárjából - s a közös szabadulás jó hírét meghirdetni; tisztuló gyomorral és szívvel? Mint egy új típusú társadalmi píárt, hiányzó alaphangjaként.
2009-01-19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése