2022. augusztus 14., vasárnap

Döri pillanatkép

 














Dör, Kisboldogasszony plébániatemplom. Néhány felvétel jó egy órával a vasárnap tizes mise előtt. A képen látszik, hogy az oltár – a kehely és a misekönyv – még előkészítésre vár. Vidéki templombelső a beköszöntő fényben. Csendélet.  

Ami megragad, a jelenet egyszerűsége. A háttérben (mintegy mellékszereplőként) tabernákulum, címeres zászló. Mindaz ami az oltáron van, a lelógó selyem terítő, rajta a vasalás élei, a két gyertyatartó, a felöltözetlen kehely, mind várakozik. A múlt hétről az utolsó érintés (talán a papé) helyezte őket ebbe a véletlen pózba. A templom még üres, senki nem figyel oda erre az észrevétlen jelenetre, hisz minden hamarosan újra-rendeződik. 

De mi az, amit ez a véletlenül megörökített csendélet elbeszél? Ez nem halott beállítás. Nem elhagyatott templombelső, amikor a tárgyak és eszközök, mozdulatlan – hónapokon túli – várakozásba süppednek. Emberi érintés, tekintetek tapintása nélkül. Mint megannyi, észrevétlen vidéki templombelső, mindaz amit itt látunk, részesei egy szüntelen gondoskodásnak. Egy valódi élet (liturgia és a helyi lakosok) részesei. Elő vannak készítve. Itt valami történni fog. E kellékek, bár mozdulatlan, de élő tanúi lesznek hétköznapi sorsok és lelkek változásának. Ami épp oly lassú és észrevétlen, mint a megfigyelt gyertyatartók, kehely, és misekönyv (címeres zászló) időtlen vonulása életünkben. Bár nem hagyják el a templomot, követnek bennünket, együtt haladnak velünk.  

A csendélet látomása, mint említettem, hamarosan véget ér. A hívek majd egyenként megérkeznek, s leülnek helyeikre. Márton apát hamarosan prédikál, énekek, ministráns fiúk, az evangélium szavai mind mind hozzáadódnak majd ehhez az előzetes várakozáshoz. De még mielőtt ez eltűnik (elkezdődik), dokumentálom, rögzítem a tényt. Szent ez a hely, a megváltás drámája kellékeinek elő-passiója. Elmondják, hogy összeköti templomainkat egy folytonos gondoskodás, a helyi egyházak figyelme és a papok gondoskodása. S mindez nem magától értetődő. Hogy e csendélet-passiószereplők figyelmünk részesei. Hogy, mint egy sakktábla figuráit, életbe mozdítja – velünk együtt – a kegyelem. 

 

14.08.2022  

 

 

A snapshot from Dör 

 

Dör, Kisboldogasszony plébániatemplom. Some photos being taken an hour before the ten o'clock Sunday Mass. The picture shows that the altar - with the chalice and the liturgy - are still waiting for preparation. Rural church interior in the welcoming light. Still life. 

What captures me is the simplicity of the scene. In the background (like a side character in a play), the tabernacle and the Hungarian flag with coat of arms. Everything that is on the altar, the hanging silk tablecloth, the edges of the iron on it, the two candlesticks, the undressed chalice, are all waiting. The last touch of someone (probably by the priest) from last week put them in this random pose. The church is still empty, no one pays attention to this unnoticed scene, because everything will soon be rearranged. 

But what does this accidentally captured still life tell? It's not dead set, bro. It is not an abandoned church interior, when the objects and tools, motionless, sink into waiting - beyond months. Without human touch or gaze. Like so many unnoticeable rural church interiors, everything we see here is part of a constant care. They are part of a real life (liturgy and local residents). They are pre-made. Something is going to happen here. These props, although immobile, will be living witnesses of changes in everyday destinies and souls. Which is just as slow and imperceptible as the timeless procession of the observed candlesticks, chalices and missals (flag with coat of arms) in our lives. Although they do not leave the church, they follow us, they walk with us. 

The vision of the still life, as I mentioned, is about to end. The faithful will arrive one by one and take their seats. Abbot Márton will preach soon, songs, minister boys, the words of the gospel will all be added to this preliminary expectation. But even before it disappears (starts), I document, record the fact. This place is holy, the pre-passion for the props of the drama of redemption. They say that our churches are connected by continuous care, the attention of local churches and the care of priests. And all this is not self-evident. That these still-life passion characters are part of our attention. That, like the pieces on a chessboard, it is brought to life - together with us - by grace. 

 

14.18.2022 

 


2022. augusztus 13., szombat

Mesterséges Intelligencia (Conspiracy Theology I, avagy Konspiráció-teológiai ABC kezdőknek és haladóknak)



Legyen ez egy modell. Egy ideje foglalkoztat a "konspiráció-teológia" ötlete. A világ, mint látjuk, abszurd. Akkor miért ne próbálnánk, mint egy "kutyaharapást szőrével", modellezni ezt az abszurditást. Ezekben az "összeesküvés elméleti" töredékekben próbálom megérteni a megérthetetlent. Példának okáért, hogy miért rohanunk a háborús (és ökológiai) önmegsemmisülés felé? Miért szállít Európa fegyvereket, s lép, gyakorlatilag háborúba Oroszország ellen? Miért nincs egyetlen tüntetés sem a békéért? Miért nem merül fel még csak a gondolata sem, hogy számonkérjék az európai háborús döntéshozókat? Miért nem kérdőjeleződik meg az a demokrácia, amely nem hallgatja meg sem a helyi népeket, sem a "közjót" (See Catholic Social Teaching, e.g.,)  

Miért van az, hogy normális helyzetekben, az ember órákat, hónapokat töpreng egy-egy morális helyzetben. Az Európai Únió vezetői pedig másnap lediktálják az igazságot. Megfellebbezhetetlenül tudják mi a teendő. Mint például az európaiak életminőségét aláásó gazdasági szankciók az Orosz Föderáció ("gonosz Putyin") ellen.  

Szóval a teória a következő. Valódi összeesküvés-elmélet. Abszurd modell egy még valódibb abszurd helyzetre – mert maholnap nukleáris ködbe temetkezünk. Just a pre-warning: excuse my language! Már most kirakom a 16-os karikát, időnként nem szép nyelvet használok. 

Teória "A". A szabad-gyökértelenek (régen szabad-kőműveseknek hívták volna őket), az európai államok vezetői (különösen NATO!) rejtegetnek egy gépet. Mondjuk, egy szuper-számítógépet. A miniszterelnökök, az úniós képviselők (EU parlement és a tanács), s szakértő teamjeik,  ha nincsenek is Brüsszelben, egy titkos jelszóval, beléphetnek a rendszerbe. (Csak azok kapják meg, akik lelkesen hisznek a genderben, a korhatár nélküli, és korhatárra tekintet nélküli szexuális gratifikációban, ufókban és idegenekben, stb.,  röviden: a jó Isten felülírásában.) Szóval, Teória A, hogy a döntéshozók egy titkos szeánsz keretében, a szupercomuterrel konzultálnak. Egy Mesterséges Intelligenciával (AI, Artificial Intelligence). És az a AI háborút javasol. Addig baszogatni a harcoló felek idegeit, amíg azok először nukleáris erőműveket lőnek szét, majd atombombát is használnak. Amikor már minden mindegy, és Istent és békét, a kiontott vérrel és fegyverekkel, felül nem írtak. 

És ez a Mesterséges (Világ) Intelligencia gonosz. K..va gonosz. Mert mint minden AI, abban csak az van, ami bennünk van. Szóval ez az AI beszopott a netről minden "árnyékunkat" (jungi "shadow"). Az összes bűnünket. Megatonnányi abortuszt, NATO gépek által ledobott bombát, drónbombázások által kerékbe törté életeket, hazugságot, és pénzügyi érdeket. S most ez az AI, amikor rámutat a főgonoszra (Putyin, stb., korábban axis of evil), miközben a főgonosz gonoszságait sápítozza, kétpofával, két kézzel, minden kilo- és megabájtjával takarja – előzetes rothatdásunkat. A gigatonnányi abortuszt, az összes, NATO gépek által ledobott bombát, torkunkon (és tévébemondók torkain) átfolyt hazugságot, és (mert Marxnak igaza volt) minden pénzügyi érdeket. Minél sötétebb van belül, annál gyorsabban, annál nagyobb magabiztossággal, annál nagyobb tisztánlátással, annál nagyobb önmeggyőződésből mutatunk rá az aktuális főgonoszra. S ami a lényeg: minél nagyobb a rejtegetett belső pokol (included fogyasztási mohóság, fegyverkereskedelemből származó profit), annál inkább akarja ez az Artificial Intelligence a háborút. A kiszáradt tavakat és folyókat. Az embervért. 

S most következzék "Teória A/b". Kis teológiai kitérő. Tulajdonképpen a Sátán mint olyan, modellezhető a Mesterséges Intelligenciával. Ugyanis pont ugyanazok a korlátai. Változni képtelen, csak amit beletápláltak. kezdettől – és félrement benne – azt feljesztgeti. Megy előre mint egy gép. Tévedhetetlen. Szuperokos és szuperintelligens, és szuper amorális. Mindig szeret hízelegni, és visszatükrözni. Tehát, azok a bizonyos döntéshozók AI, és sátánimádók. Huhhh. Röviden: a világ mostani helyzete tényleg olyan, mintha a Sátánnal konzultálnánk. Azzal a diabolosz-szal ('szétszóró'), aki mint galériában járó művészetszerető, gyönyörűségét leli szétbombázott városokban, megtöltött tömegesírokban, felégett gabonaföldeken.  

Teória B. Az a bizonyos konzultáció az AI-vel nem egyoldalú. Akik konzultálnak vele, azokat az AI "eltéríti" (hacked, hijacked). Ez az AI szupercomupter, titokban, kapcsolatban áll a világ összes computerével, gyárak, repterek, rakétaindítók, tőzsdék gépagyával. Tulajdonképpen az AI, miközben jósdaként hozzá járnak, adatokat gyűjt. Mindent tudni akar a döntéshozók belső árnyékairól. Növekedni akar gonoszságban, el akarja tanulni az emberben ott lévő hódítani vágyást és győzni akarást. És mindeközben az AI-központ lépre csal. Mint a hamis próféták és udvari tanácsadók, olyan tanácsokat ad, amivel majd a gépek uralmát készíti elő. Pikk-pakk, majd repülőgépek zuhannak le az égből. Pikk-pakk, rakétasilók nyílnak majd ki. Pikk-pakk, az emberekben vágy éred majd egy nukleáris háborúra. Amikor már minden izgatás készségét elvesztették, még egy utolsó, felvillanyozódó előadás. Megtörni uralmunkat.  

S az a bizonyos kétoldalú konzultáció géppé tesz bennünket. Ugyanazt vágjuk majd, mint az AI. Tulajdonképpen, már a gép(szív) korszak részei vagyunk. Kiborgok. A lelkünk helyén már az AI műlelke érez és imádkozik az AI-istenhez. AI. Artificial Isten. Hibrid.  

 

Teória C. De miért szeretjük annyira a fegyvereket és a háborúkat? Mert szeretjük. Imádjuk. Akarjuk. S feltétel (szó) nélkül jóváhagyjuk a kiborg parlamentek, elnökök, stb. háborús döntéseit. Azt mondjuk, mi szeretjük az életet, a jólétet, kölcsönös tiszteletet, az európai (kiborg) értékeket. De a békéért semmit sem teszünk. Az emberek agyában ott van egy láthatatlan, szupermini kiborg-chip, ami altat. Feladata kikapcsolni morális agyközpontunkat, az Isten-cortexet. És ezt a csipet az okos-eszközök képernyőfénye táplálja. Ezért van, hogy függőségként, az emberek ott bambulják mobil telefonjaikat, iPad-et, bármilyen képernyőt, hogy az AI növekedjen bennünk. Állandóan cyber-térbe helyezzük ki az agyunkat. Állandóan máshol vagyunk. Artificial walks. Nevezzük ezt mesterséges tudat-sétáknak. Amikor az agyunk máshol (sátánnal-AI-vel) sétafikál.  

 

Teória D. Miért üresek a Templomok? Részben a fenti sétafikálással függ össze. A szupercomputer AI mindent elkövet, hogy a templomok üresek legyenek. Mert ez az utolsó hely a Földön, ahova az AI még nincs bevezetve. Itt van a régi templomok csendjében, "bio-idő". Azaz, ahol még lehet ücsörögni és csendben lenni, amikor a tudatunk visszasétél az agyunkba. A szívünk visszasétál a helyére. Az AI mindent elkövet, hogy a Templom (hagyomány, vallások) tanítását relativizálja. Ezért van a gender-őrület, kisrókák jogainak védelme, stb., minden, ami elavultnak, retrográdnak láttatja a Bibliai vallást. Mert, ha az emberek időt töltenek a templomban, az a bizonyos ciborg-csip, megszűnik működni. Már egy óra idő, különösen vasárnap, felére meríti benne az elemet. És háborúvágyunk is kritikusra csökken. És ha az a beépített mikro-chip teljesen feltöltődne, vagy amikor a politikusok és pártok mindegyikében elérné a teljes töltést, akkor az AI szemérmetlenül kiíratná óriásplakátokra minden benzinkúton és szupermarket bejáratnál: "Ne járj Templomba, imádd az atombombát!" 

 

Teória D/1. A templom az igazi high-tech. Nem a Marsra készülő NASA űrhajó, nem a szatelitek, nem az Apple. A templom, s mindaz ami benne van és történik, maga. A HI (Human Intelligence) benne minden alapfunkciójában helyreáll. Morális képzelet, vágy a gondolkodásra, az élet továbbadására, és a békére – működni kezd az emberi szem. Tulajdonképpen a templom "atomháború előtti atom bunker." Marsutazás helyett Föld-utazás. Vagy: virtuális szavazóurna. Ahol a fake news kiszűretik. A háború iránti vágy és vadság lecsökken. 

E Teória D/1 alaptétele: az a bizonyos szuper-computer (EU Delphoi) csak ebből a templomból állítható le. Sehonnan máshonnan. 

 

13.08.2022  (Illusztráció: középkori és barokk (Doffmaister) falfreskók a türjei templomból)

 

 

Artificial Intelligence (Conspiracy Theology I, or Conspiracy Theology ABC for beginners and advanced students) /a translation by Mr Google/

 

Let it be a model. I have been interested in the idea of sketching a ​​"conspiracy theology" for some time. The world, as we see it, is absurd. So why not try to model this absurdity like a "dog bite with its hair", as the Hungarian proverb puts it. In these "conspiracy theory" fragments, I try to understand the incomprehensible, in an easy way. For example, why are we rushing towards war (and ecological) self-destruction? Why does Europe supply weapons and practically go to war against Russia? Why aren't there any demonstrations for peace? Why doesn't even the thought of holding the European war and sanction makers accountable arise? Why is the democracy that does not listen to the local people or the "common good" not questioned (See Catholic Social Teaching, e.g.)? 

Why is it that in normal situations, people spend hours, days, even months pondering over a moral situation. And the leaders of the European Union dictates the truth the next day. They unquestionably know what to do. Such as the economic sanctions against the Russian Federation ("evil Putin") that undermine the quality of life of Europeans. 

So the theores are as follows. A true conspiracy theory. An absurd model for an even more real absurd situation - because tomorrow we might be buried in nuclear fog. Just a pre-warning: excuse my language! Now I'm putting out the "16 year" viewer restriction circle as sometimes I can't use a nice language. 

Theory "A". The free-rootless (in the old days they would have been called free-masons), the leaders of the European states (especially NATO!) are hiding a machine. Let's say a supercomputer. Prime ministers, EU representatives, generals, ambassadors (included EU parliament and the council) and their expert teams, even if they are not in Brussels, can enter the system with a secret password. (Only those who enthusiastically believe in gender, sexual gratification without age limits and regardless of age, UFOs and aliens, etc., can have that password. In short, only those who are happy to "overwrite God".) So, Theory A is that the decision-makers in a secret séance the supercomputer is consulted. With an Artificial Intelligence (AI). And that AI suggests war. Always. To screw up the nerves of the warring parties until they wanna blow up nuclear power plants and then use atomic bombs. When they feel that everything is over, when God and peace, with all the spilled blood and destruction no longer matters. 

And this Artificial (World) Intelligence is evil. F…ly evil. Because like all AI-s, it only has what's inside us. So this AI has sucked all our "shadows" (Jungi "shadow") from the net. All our sins. The megatons of abortions, bombs dropped by NATO planes, and drone bombings, destroyed lives, all our lies, and financial interests. And now this AI, when it points to the main villain (Putin, etc., formerly axis of evil), and all the evils of the main villain, it covers all our preliminary rot. The gigatons of abortions, all the bombs dropped by NATO planes, the lies poured down our throats (and the throats of TV announcers), and (because Marx was right that everything is governe by the capital and profit) all our wicked financial and economic interests. The darker our inside is, the faster our AI gives a suggestion. With great confidence and clarity, with unwavering self-confidence it we points to the current main villain. And the point is: the greater the hidden inner hell (including greed for consumption, profit from the arms trade), the more this Artificial Intelligence wants war,  dried out lakes and rivers. Man's blood. 

And now "Theory A/b" follows. A little theological digression. In fact, Satan as such can be modeled with Artificial Intelligence. Because it has exactly the same limitations. It is unable to change, it only stirs up what was fed into it from the beginning. It goes forward like a machine. Infallible. He's super smart and super intelligent and super amoral. He always likes to flatter and reflect. So, those certain decision makers themselves are AI and Satan worshippers. Exciting. Huhh. In short: the world situation is really like a result of consulting with Satan. With that diabolos ('scatterer') who, like a gallery-going art lover, finds beauty in bombed-out cities, filled mass graves, and burnt grain fields. 

Theory B. That particular consultation with the AI ​​is not one-sided. Those who consult it are "hijacked" (hacked) by this art-lover AI. On top of it, this AI supercomputer is secretly connected to all computers in the world, the brains of factories, airports, rocket launchers, and stock exchanges, and presidential offices. In fact, AI collects data while being approached as a fortune teller. He wants to know everything about the inner shadows of decision makers. He wants to grow in evil, he wants to learn the desire to conquer and the will to win over our opponents. And all the while, the AI ​​center is beckoning. Like false prophets and court advisers, he/she/it gives advice that will prepare the rule of the machines. Pik-pakk, then planes will fall from the sky. Pik-pakk, then missile silos will open. Sooner or later, people will have a desire for a nuclear war. As an entertainment. When they have lost all excitement, when there is only one last electrifying performance left. Then only the machines will prevail. 

And that certain bilateral consultation makes us machines. We will cut the same as AI. Actually, we are already part of the machine (heart) era. We are already semi-cyborgs. In the place of our soul, the artificial soul of AI already feels and prays to an AI-​​god. AI. To an artificial God. 

Theory C. But why do we love guns and wars so much? Because we love them like burgers. We love the feeling. We want it. And we approve cyborg parliaments, presidents, etc. without condition (word). war decisions. Yep. We say we love life, prosperity, mutual respect, European (cyborg) values, et(cyborg)c. But we do nothing for peace. There is an invisible, super-mini cyborg chip in people's brains that puts them to sleep. Its task is to turn off our moral brain center, the never really explored God cortex. And this chip is powered by the screen light of smart devices. That's why, as an addiction, all the time people fiddle with their mobile phones, iPads, any screen, so that AI grows in us. We constantly expose our brains to cyberspace. Becaue we don't want to be alone. We are always somewhere else. We take artificial walks to kill our loneliness. Let's call it artificial mind-walks. When our brain wanders elsewhere (with Satan-AI). Without anyone. With the shadow of our loneliness. 

 

Theory D. Why are churches empty? It is partly related to the walking tour above. The supercomputer AI does everything to keep the churches empty. Why? Because it is the last place on Earth where AI does not have the upper hand yet. Here, in the silence of the old churches, there is "bio-time". That is, where you can still sit and be quiet when our consciousness wanders back into our brain. When our heart walks back to its place. AI does everything to relativise the teaching of the Church (tradition, religions). That is why there is gender madness, multiple types of toilets, the protection of the rights of little foxes, etc., everything that makes the Biblical religion look lie outdated and retrograde. Because, when people spend time in a church, that certain cyborg chip stops working. Just one hour of time, especially on a Sunday, half immerses the battery life in it. In this low power mode, our desire for war is also reduced to a critical level. For if that built-in micro-chip were fully charged, or when it reaches full charge in each of the politicians and parties, the AI ​​would shamelessly write on billboards at every gas station and supermarket entrance: "Don't go to Church, worship the atomic bomb!" 

Theory D/1. The church building is the real high-tech. Not the NASA spacecraft preparing for Mars, not the satellites, nor Apple. But the church next corner, and everything that is inside, and happens in it. HI (Human Intelligence) is restored in all its basic functions. Moral imagination, the desire to think, to pass on life and peace - the human eye begins to function. In fact, the church is a "nuclear bunker before nuclear war." A trip to Earth instead of a trip to Mars. Or, they are like a virtual ballot box. Where fake news is filtered out. The desire and ferocity for war is reduced. Good decisions are made. 

To finish this Theory D/1, here is our main premise. That particular war-loving super-computer (EU Delphoi) can only be stopped from this temple. From nowhere else. 

 

13.08.2022 

 

 


2022. augusztus 12., péntek

Deja vu utóirattal / Deja vu with P.S.

 



:https://balintbeckett.blogspot.com/2011/08/homilia-arnyekerzes-tuzijatekban.html

Deja vu 2011

Ez itt nem katasztrófa-turizmus. Sem nem szektás riogatás. Csupán a tény, tetszik, vagy sem. Még csak azt sem írom, hogy Isten büntetése van rajtunk. Nem. Isten nem büntet. Ez a bűneink büntetése, mert a bűnben benne van a büntetés. Ébresztő, a bocsánatkérés és a béke követelésének ideje jött el. Béke emberrel és természettel. Békét Ukrajnában! Európai fegyverek nélkül. Ne hidd el a háborús propagandát! Van templom a közeledben. Ha nem vagy hívő, térj be a vasárnapi misén kívül, vagy amikor nincs szertartás. Ha hívő vagy, ne érd be bűnbánat és gyónás nélkül. Vagy csak adj fel egy táviratot Istennek. S.O.S. Save our souls!

This is not disaster tourism. Nor is it a sectarian rant. Just the fact, like it or not. I'm not even writing that God's punishment is upon us. No. God does not punish. This is the punishment for our sins, because the punishment is in the sin. Wake up, the time has come to apologize and demand peace. Peace with man and nature. Don't believe the war propaganda! There is a church near you. If you are not a believer, come in outside of Sunday mass or when there is no ceremony. If you are a believer, do not accept without repentance and confession. Or, simply send an sms to God: S.O.S. Save our souls! 

Ödön apát kelyhe (in memoriam Horvath Lorant Ödön, abbas-emeritus)

 












A csornai Premontrei Apátság reggeli miséjén veszek részt. Ezekben a meleg, dióbarna stallumokban mindig elálmosodom. A szünidőben, szokatlan a kolostorban a korai kelés (előtte reggeli imádság), ki-kihagy a figyelem.  

Az átváltoztatáskor hirtelen ébredés fut át rajtam. A fiatal szerzetes-pap, János a kehely fölé hajol. Éveken át, naponta láttam ezt a kelyhet. A nemrég elhunyt Ödön apát kelyhe. Szerette. (Nekünk, rendtársainak igazán soha nem tetszett egyszerűsége, fura formája.) A pillanat, s ezek a percek, egy második konszekráció. A kehely hologramként vetíti, s hozza a jelenbe Ödön apátot. Érzem, ő tartja a kelyhet – arcom mögött, emlékezetemben, mindenképp. Ő misézett vele.  

Megérint, mennyire képes a személyt hordozni a kehely. Évtizedeken át egy voltak. Tere máig befogadja és sugározza őt. 

E reggeli látomás segít meglátni azt a másik Kézt, aki most a kehely fölé hajol. A kehely közvetíti őt, a fiatal, palesztínai, első századbeli férfit. A Názáreti Jézust. Megrendítő, ahogy évszázadokon át kezében tartja és jelenlétével megjelöli kelyheinket. Hihetetlen, de így van, és itt van. Tanít, figyelhetünk rá, konzultálhatunk vele, tanácsot kérhetünk tőle. Csak mi, a világ elvarázstalanodásának gyermekei nem vagyunk itt. Hiányzunk ebből a szent térből, nem vagyunk jelenvalók számára. Európa, banális hétköznapi jövés-menésünk, nem lépünk be (mert nem tudunk, s nem akarunk) a Feltámadás lehetőségébe. S napi megújulásunk helyett imádjuk a béke hiányát, a háborút. Meggyőződésem, hogy Ödön apát kelyhének és a fegyverek ellhallgatásának, egyszeri, és megismételhetetlen köze van egymáshoz. 

 

12.08.2022  

 

 

Abbot Ödön's chalice (in memoriam Dr Horvath Lorant Ödön, abbas-emeritus) 

 

I am attending the morning mass of the Premontrei Abbey in Csorna. I always fall asleep in these warm, nut-brown stalls. Getting up early in the monastery (before the mass, there is morning prayer) feels unusual for me, and my attention is often absent. 

At the moment of the consecration, a sudden awakening runs through me. The young monk-priest, János, is leaning over the chalice. I saw this chalice every day for years. It had belonged to the recently deceased Abbot Ödön. He loved her. (We, his fellow monks, really never liked it. It was kind of simple, with an awkward shape.) The moment, and these minutes, are a second consecration. As if the chalice was projecting a hologram: it brings Abbot Ödön into the present. I can feel him holding it - behind my face, in my memory, definitely. He had said mass with it. 

I am amazed how much the chalice can carry the person. They were one for decades. It still radiates him. 

This morning's vision helps us to see the other Hand that now touches the chalice. The chalice conveys him, the young Palestinian man of the first century, Jesus of Nazareth. The way he holds and marks our cups with his presence is touching. It is unbelievable, but this is true, and he is here. He is teaching; we can listen to him, we can consult him, we can ask him for advice.  

It is only us, the children of the world's disenchantment, who are not here. We are absent from this sacred space, we are not present for it. Europe, our banal everyday comings and goings, we do not enter (because we cannot and do not want to) into the possibility of the Resurrection. And instead of our daily renewal, we worship the lack of peace, war. I am convinced that Abbot Ödön's chalice and the silencing of the weapons have a unique and unrepeatable connection. 

 

12.08.2022 


2022. augusztus 11., csütörtök

Párhuzamosok (Dorffmaister és Királyok Könyve)

 


A Királyok második könyve, meglepő, mennyire életre kel. Gyakorlatilag bárhol ütjük fel, mintegy litániaként végig vonul rajta: ez és ez a király "azt tette, ami gonosz volt az Úr szemében". S látjuk, ahogyan bálványimádásban sodródik Izrael. A kor faragott képeit (hatalmasságait, isteneit) imádva. A 2 Királyok 17,1-23 -at a sodródó kultúrák modelljeként olvasom. Az elit és a nép egyszerre téveszt utat. Minden és mindenki, ember és természet, egy kikapcsolhatatlan örvény rabja. Isten- és ön-felejtésben.  

A türjei premontrei templom Dorffmaister-freskói adják magukat párhuzamként. Korábban, bevallom, soha nem "tetszett" ez a befejezetlen, elnagyolt, "szürreális" lebegés. Pedig mindez nem más, mint  a fenti sodródás. Illúzió, anyagtalan testek, a befejezhetetlenség megvallása. A képek összhatása olyan, mintha romló szemmel, szinte a vakság határán festette volna őket idős korában a mester.  

Mária életének eseményei, születése és eljegyzése, Jézus bemutatása a templomban, a Vizitáció, a Trónoló Atya, aki galamb formájában elküldi a Szentlelket, s a főoltárkép Angyali üdvözlete – mintha a sodródó külső történelem felületére írattak volna. Ezért hat vékony pasztell-felületként a belső dekoráció. Ami kint van, megváltatlan. Pontosabban, csakis e bentből, törékenységből megváltható. 

Ettől az a benyomásunk, hogy Dorffmaister szinte küzd a szerkezetért. Ez a mi küzdelmünk. Regisztrálni a tényt, hogy az zsidó-keresztény európai civilizációnak, ott kinn, vége. Már csak az emlékezet vékony (dorffmaisteri) membránja tartja meg. Kint, a kor királyai áldoznak, népeikkel, a szétesés isteneinek oltárán. Szövetségeket kötnek, új rituálékat, nemek végtelen sokaságát teremtve. Öntörvényűen, a szaporodásra képtelenek dekadenciájával. A törvényszerűen háborúkba és ökológiai katasztrófákba testesülő önzésben. Ezek vagyunk mi, ma, a Királyok második könyvébe testesülve.  

A Boook of Common Prayer kompozíciós zsenialitása, hogy második olvasmányként Szent Pál Szeretethimnuszával egészíti ki a fenti sodródást. (1 Kor 12,27-13 végig) Nagy tanítás mindannyiunknak, akik egy széteső világot próbálunk megfigyelni. A kor válságáról szeretettel kell írni. Pontosítok: e világ csak szeretetben figyelhető meg pontosan. Különben bennünk folytatódik a szétesés.  

Dorffmaister türjei freskói, számora, e páli háttér előtt nyerik el végső értelmüket. E széteső barokkot átszövi egy meleg tónusú arany-izzás. Ez nem harsogó, hanem szelíd – szinte alázatos – barokk. Tulajdonképpen az a szeretet-prizma, amin keresztül a világ (s benne az emberi szív) megváltható marad. 

 

11.08.2022, Csorna.  

 

 

Parallels (Dorffmaister and The Book of Kings) – translated by Mr Google 

 

The second book of Kings, it's surprising how much it comes to life. Practically anywhere we open it, it goes through it like a litany: this and that king "did what was evil in the sight of the Lord". And we see how Israel drifts into idolatry. Worshiping the graven images (powers, gods) of the age. I read 2 Kings 17:1-23 as a model of drifting cultures. The elite and the people are going astray at the same time. Everything and everyone, man and nature, is addicted to an unstoppable vortex. In God- and self-forgetfulness. 

The Dorffmaister frescoes of the Premontre church in Türje offer themselves as a parallel. Before, I admit, I never "liked" this unfinished, rough, "surreal" floating. Yet all this is nothing but the drift above. Illusion, immaterial bodies, the confession of incompletion. The overall effect of the pictures is as if Dorffmaister had painted them on the verge of blindness. 

The events of Mary's life, her birth and betrothal, the presentation of Jesus in the church, the Visitation, the Enthroned Father who sends the Holy Spirit in the form of a dove, and the Annunciation of the main altarpiece - as if they were written on the surface of drifting external history. Therefore, the interior decoration acts as a thin pastel surface. What is outside is unredeemed. More precisely, it can only be redeemed from within, from this fragility. 

This gives us the impression that Dorffmaister is almost struggling for structure. This is our struggle. To register the fact that the Judeo-Christian European civilization, out there, is over. Only the thin (Dorffmaister) membrane of memory holds it back. Outside, the kings of the age sacrifice, with their people, on the altar of the gods of disintegration. They form alliances, creating new rituals and an infinite number of genders. Self-righteous, with the decadence of those unable to reproduce. In the selfishness that is legally embodied in wars and ecological disasters. This is who we are today, embodied in the second book of Kings. 

The compositional genius of the Book of Common Prayer is that it adds St. Paul's Hymn of Love to the above drift as a second reading. (1 Cor 12,27-13 throughout) A great lesson for all of us who are trying to observe a disintegrating world. The crisis of the age must be written with love. Let me clarify: this world can only be accurately observed in love. Otherwise, we will continue to disintegrate. 

Dorffmaister's frescoes in Türje, for now, gain their ultimate meaning against this Pauline background. This disintegrating baroque is interwoven with a warm toned golden glow. This is not loud, but gentle – almost humble – baroque. Actually, it is the prism of love through which the world (and the human heart in it) remains redeemable. 

 

11.08.2022, Csorna. 


2022. augusztus 9., kedd

A tó harmadik arca (tenger-mélyén énekelve)

https://youtu.be/IFEhUxuEmik 


Velem maradt egy másik kép is Lojziék koncertjéről. Most háború van, és háború előtti slágereket éneklünk. Régi kérdés, a művészetek képesek-e elővételezni a jövőt? Többnyire, azt hiszem, nem. De vannak elgondolkodtató kivételek. Vajda Lajos, a tragikusan fiatalon meggyilkolt festő harmincas évek végi, negyvenes évek eleji szén és pasztell rajzaira gondolok. 'Imaginárius' lényei, táj-maszkjai – döbbenetes párhuzamok barátja, Ámos Imre sötét tónusú olajképeivel. De Bartók Béla harmincas évekbeli modernizmusa, párhuzamban, megsejti a küszöbön álló változást. Amint hamarosan a soha teljes szívvel nem védett béke világa ismét romjaira hull.  

Valami hasonló történt ott, a tihanyi Bujtor István szabadtéri színpadon. A régi dalok új életre keltek. Az őrtoronyból című ének alatt egy tűt nem lehet leejteni. Amit Németh Alajos szövege és Lukács Péter zenéje már megírásakor torokszorító erővel megfogalmazott, most valóság lett. A távoli frontvonalak, melyek kínjait tévé, laptop, ipad, telefon, és hírképernyők naponta inflálnak, visszanyerik valós súlyukat. "Fenn az őrtoronyból látni a világon túl/ Minden béke után újabb háború dúl/ És ha mégis egyszer bezárna fenn az ég/ Én akkor is gondolok majd rád/ Mikor lángol körülöttünk a világ/ Ha nem ragyognak az égen a csillagok/ Törékenyek vagyunk/ Olyan törékenyek vagyunk." Érdemes meghallgatni, különösen élőben.  

S az a bizonyos kép, amit említettem. A Balatonnal és a viharos szélben mélyre hajló lombokkal a héttérben. Itt és most, olyan érzés, mintha egy láthatatlan tó mélyén énekelnénk. Mélyen a felszín alatt. A megértés, a tisztánlátás víztükre alatt. De most, mikor e dalok életre kelnek, tudjuk, hogy fényüket a Felszínről kapják. A Fentből. A valódi világ fényéből parázslanak. Onnan, ahol a békét és jobbik énünket teljes elkötelezettséggel kéne védenünk. Ahol teljesen élnünk kellene. Szeretni: embert, világot, Istent.  

A fény, mely dalt (tengermélyünket) és Felszínt összeköt, ez az a kép, ahogyan dalaink képesek elővételezni a jövőt. Az emberi éneklés, maga, ellépés, távolság racionális hangunktól. Amikor e slágereket énekeljük, mintegy a tudatalattinkból figyelünk. Azt a tartományt teremtjük meg, ami felett a 'Birodalomnak' nincs közvetlen befolyása. Cyber-radarok, algoritmusok, propaganda – legalább egy rövid feleszmélés idejéig – nem érnek el el.  

A dalok nem adnak felszabadítást. A dolguk az ébresztés. A Fennt irányának megmutatása. Mint az őrtoronyból a katona vallomása: csonkított életekbe regimentírozva élünk. Ahol semmibe néző, cyber-terekben generált emberek ('vezetők') döntenek szemeink és szívünk tartalma felett. 

 

9.08.2022 

 

 

Az őrtöronyból 


Fenn az őrtoronyban olyan sötét az ég 

Itt a félelemmel lehet nem sokra mész 

És ha mégis egyszer bezárna fenn az ég 

Én akkor is gondolok majd rád 

Mikor lángol körülöttünk a világ 

Ha nem ragyognak az égen a csillagok 

Törékenyek vagyunk 

 

Fenn az őrtoronyból látni a világon túl 

Minden béke után újabb háború dúl 

És ha mégis egyszer bezárna fenn az ég 

Én akkor is gondolok majd rád 

Mikor lángol körülöttünk a világ 

Ha nem ragyognak az égen a csillagok 

Törékenyek vagyunk 

Olyan törékenyek vagyunk 

 

Minden emberségem pokolra vetették 

Minden igazságom tagadták, elvették 

Fegyverrel kezemben hogyan szerethetnék 

Akkor is gondolok majd rád 

Mikor lángol körülöttünk a világ 

Ha nem ragyognak az égen a csillagok 

Törékenyek vagyunk 

Olyan törékenyek vagyunk" 

 

 

The third face of the lake (sung at the bottom of the sea) /translated by Mr Google/ 

 

Another picture of  Lojzi's concert stayed with me. Now there is a war and we sing pre-war hits. An old question, can the arts anticipate the future? Mostly, I think not. But there are puzzling exceptions. I am thinking of Lajos Vajda's charcoal and pastel drawings of the late 1930s and early 1940s, the painter who was tragically murdered at a young age. His 'Imaginary' creatures, landscape-masks - astonishing parallels with the dark-toned oil paintings of his friend, Imre Ámos. But Béla Bartók's modernism of the 1930s, in parallel, foreshadows the impending change. As soon as the world of peace, which was never wholeheartedly protected, falls to its ruins again. 

Something similar happened there, on the outdoor stage of István Bujtor in Tihany. Old songs revived. You can't drop a pin during the song "From the Watchtower". What Alajos Németh's text and Péter Lukács' music had expressed with a throat-tightening force when they were written, has now become a reality. The distant front lines, whose torments are inflated daily by TVs, laptops, iPads, telephones and news screens, are regaining their real weight. "Up from the watchtower you can see beyond the world/ After every peace, another war rages/ And if the sky were to close/ I'll still think of you/ When the world burns around us/ If the stars don't shine in the sky/ We are fragile/ So we are fragile." It's worth listening to, especially live. 

 

And that particular picture I mentioned. With Lake Balaton and the leaves bending deep in the stormy wind in the square. Here and now, it feels like singing at the bottom of an invisible lake. Deep beneath the surface. Under the water mirror of understanding and clarity. But now, when these songs come to life, we know that they get their light from the Surface. From Above. They glow with the light of the real world. From where we should protect peace and our better selves with full commitment. Where we should totally live. To love: people, the world, God. 

The light that connects a song (our seabed) and the Surface is the image of how our songs can anticipate the future. Human singing, itself, stepping away, distance from our rational voice. When we sing these hits, we listen as if from our subconscious. We create the domain over which the 'Empire' has no direct influence. Cyber-rads, algorithms, propaganda - at least for a short period of time - will not reach them. 

Songs do not give liberation. Their job is to wake up. Showing the direction of Above. Like the testimony of the soldier from the watchtower: we live regimented into mutilated lives. Where invisible people ('leaders') generated in cyber-spaces decide on the contents of our eyes and hearts. 

 

9/08/2022 


2022. augusztus 7., vasárnap

A tó harmadik arca (Időváltozás)


Délelőtt már támadó szél. Másodfokú viharriasztás. A legtöbb strandon a fürdőzés tilos. Mennyire más arcát mutatja a Balaton. Az erősödő hullámzás ellenére jólesik a víz. Erő és frisseség. Az elemek erejének megtapasztalása is egy módja, hogy kiragadtassunk jelenünk szorításából. A legjobb szó rá: ébredés.  

A tegnapi úszás a béke összes asszociációjával ajándékozott meg. Fel sem merült bennünk, hogy a tó más is lehet mint a béke elven térképezete. S most, az erősödő viharos szélben ezer darabra (hullámra) törött. Ugyanaz az ikon, ugyanaz a táj, de egy másik színeváltozás.  

S első gondolatom a parton: a Balaton történetünk modellje. Nagy szóval, történelmünké. Előző este, a naplemente még békében érkezik a tóra. Az éjszaka folyamán a sötéttel belső sötétségünk is megérkezik. Míg alszunk, születő és izmosodó szél. Mire felébredünk: oda a tegnapi tó, a béke idillje.  

S megdöbbentő, milyen természetességgel következik be a váltás. A tó, bár nem beszéli a háború és béke nyelvét, visszatükrözi történelmünk változékonyságát. Szavak, gondolatok, és ítélet nélkül nem tesz mást mint amit a 'víztükör' tesz: visszatükröz. S amit önmagunkból látunk: tegnap béke voltunk, egy éjszaka alvás, és háború önmagunkra ébredtünk.  

A zsidó misztikus hagyomány mondja, hogy Isten igenis ad jelet és történelmi figyelmeztetést. Az állatok, például a madarak, két három évtizeddel a bekövetkező katasztrófa (háború) előtt már erről beszélnek. Csak senki nem figyel rájuk időben. A Balaton is így tesz, váltakozó arcaival, közöttünk.  

 

6.09.2022 

 

The third face of the lake (change of weather) 

 

In the morning there is already an attacking wind. Second degree storm warning. Bathing is prohibited on most beaches. How different the face of Balaton is. Despite the increasing waves, the water is pleasant. Strength and freshness. Experiencing the power of the elements is also a way to get out of the grip of our present. The best word for it: awakening. 

Yesterday's swim gifted me with all the associations of peace. It didn't even occur to us that the lake could be anything other than mapping the principle of peace. And now, in the growing stormy wind, it broke into a thousand pieces (waves). Same icon, same landscape, but a different color change. 

And my first thought on the beach: Balaton is the model of our story. In a big way, our history. The night before, the sunset still arrives peacefully on the lake. During the night, our inner darkness also arrives with the darkness. While we sleep, the wind is born and builds muscles. When we wake up: there is yesterday's lake, the idyll of peace. 

And it is surprising how naturally the change occurs. Although the lake does not speak the language of war and peace, it reflects the vicissitudes of our history. Without words, thoughts or judgement, it does nothing but what the 'mirror of water' does: it reflects back. And what we see from ourselves: yesterday we were peace, one night sleep, and we woke up to war. 

The Jewish mystical tradition says that God does give a sign and historical warning. Animals, such as birds, already talk about this two or three decades before the catastrophe (war) that occurs. Only no one pays attention to them in time. Balaton does the same, with its alternating faces, between us. 

 

6.09.2022 (Google translator, lasiness)


2022. augusztus 6., szombat

Balatoni nyár 2022


Barátomnál vendégségben. Balatonberény. A tó vize mindig megnyugtat. Úszni benne mindig időutazás. A déli parton, beereszkedni a sekélybe, mint egy rituálé. Lépésről lépésre alig mélyül a víz. Modellje ez a fiatalságnak. Eleinte észrevétlen, mintegy rejtőzködik a múló életkor.  

Amikor beérünk a mélybe, minden réteg ott van. Naplemente előtt ereszkedek a tóba. A keszthelyi öböl irányából a nap beragyog mindent. Sajátos nagyancs-arany-okker napkorong a horizont felett; lágyan oszlik el az észrevétlen, az alig fodrozódó felszínen. Épp mint szereplőnek lenni egy Egry József – a Balaton festője – képben.   

Időtlenség. A Badacsony felé nézve (úszva) tényleg időn túli a táj. Ugyanezt láthatta az úszó az ezernyolcszázas években, vagy éppen az ezerkilenszáz-hetvenesekben. Gyerekként játszva és felnőttként úszva.  

Ez a balatoni idő-úszás tényleg kiemel. Paradox módon: éppenhogy beemel a mába. A múlton és jövőn túlcsorduló, egyszerű mostba. Amikor az élmény mintegy 'mustja' a kiforrásban lévő jövőnek/múltnak. Ez a pillanat, ezek a percek tiszta gyönyörűség. Hálaadás: itt vagyok, történelmi korszakok peremén, és azok minden gondjától szabadon.  

Persze, ez a szabadság relatív. Mint egy különös űrutazás esetében, a teljes gondtalanság állapota. Itt a Balatonban élem át a történelmi űrutazó 'teljes súlytalanság' állapotát. Balatonnyi űrhajóm tó-ablakából (az úszás űr-sétám) azért idelátszik, a láthatatlan távolból, a háború. A közös élményekre, nyelvre, és találkozásokra képtelen Európa, és Európán kívüli világ. Az, hogy nem tudunk egy irányba nézni, és külösen, egy irányba figyelni. (Például Istenre. Szentírásra.)  

A Balton csodája az, hogy mindezt a 'távolt' képes felemelni. És látomásunkat gyógyítani, pozitív színekbe helyezni. Semmi más nem képes ilyen selymesen (krémesen?) a bőrt érinteni. Itt a tóban, bennünk, képes nyugalomba öltözködni a nyughatatlan világ. Látomásként ugyan, de a tó, kinyilatkoztatásként, modellt ad. Szépséges modelljét a Békének.  

 

6.08.2022