Árnyékérzés tüzijátékban
Tripoli ostroma. Valami rossz érzésem van. Ismét egy háború, aminek indítékai nem azok, amiket az EU propagandája mond. Vér tapad Európa kezéhez, ismét. Ebből fakad a rossz érzés. S innentől még hetekig, hónapokig halljuk majd a politika − hatalom − cenzorénjének védekezését. Önigazolását. Mert Auschwitz után az erőszaknak csak önigazolása van. S európai országok, s egyes ember részéről: csakis bűnrészesség.
A BBC híreit néztem. Hihetetlen, mennyire lenyomatják a torkunkon: ez a történelem, és ez az erkölcsi felsőbbrendűség. Pedig, amit látunk, Afrika immár második, újra-kolonizálása. Nemzetstratégiai érdekek futnak versenyt: olajtársaságok, fegyvervédelmi beruházások, piacbiztosítások formájában.
A közvetítések elrémisztenek. S nemcsak azért, mert belátni, milyen mélyen hatnak ránk a manipulált képek. Ami a kétszer kettő józanságával taglóz le: íme, most látszik a történelem agresszív bensője. Mint valami esztelen szörnyeteg, agyatlan, szelídíthetetlenül. Bármikor robbanhat, világégésbe a világ. S Európa urai − elegáns nihilisták − azt gondolják, irányítják a folyamatokat. Fenét. A tőzsde-, népszerűségi mutatók-, önnön műveletlenségük, és hübriszük kalitkájában futkozó: győzelmeken felizguló vadállatok. Eljön az idő, újra kell olvasni Marx munkáit a kapitalizmus természetéről. Élőben, immár a sokadik imperialista háborút láttuk. Csakhogy a különbség: fehér ember részvételünkkel. Egyetlen úniós ország miniszterelnöke vagy hadügyminisztere nem mert az imperialista háború ellen szavazni. Az egyházak − Európa lelkiismerete −, sem az únióban, sem idehaza: nem szóltak. Egyetlen közszereplő-, kulturális csoport sem hallatott. Belementünk, asszisztáltunk Európa agresszor voltához. S nem mentség, hogy megkérdezésünk nélkül történt ez a háború. Az „arab tavasz" szinonímája: a még jobban megnyitottabb, még inkább kiszolgáltatott „arab piac". Életemben először szégyellem, hogy az Európai Únió „állampolgára" vagyok. Mélységesen. S fáj kereszténységem. Belülről. Csak remélni merem, hogy szubjektív fájdalom. S nem a bennünk élő, elárult Léleké.
2011-08-23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése