2008. szeptember 28., vasárnap





Tavaszváró, 2010


álmaidon átfúj a szél,

sétád a zsebedben véget ér

szabad erdők illatát

őrzi a park, ahogy támasztod a fát


jobbra át és tavaszba át,

érzed szabadabban lélegzed a mát

a tél lassan véget ér,

a tavasz a szemedből enni kér


még fekete a nap, s még hideg az ész

Isten mondd, lélek van-e még?

Elhinném újra, van feloldozás,

csak szólalj meg bennem te szótlan világ


R:

járom-járom ezt a furi világot

Godot-val együtt terád várok

futok, futok, meg megállok,

érzem utolér minden szívdobbanásod

utolért minden szívdobbanásod


vetít az agyam egy furcsa álmot,

Godot-tal együtt csodát várok,

a szemem behunyom, és meg-megállok

érzem utolért minden szívdobbanásod

utolért minden szívdobbanásod,


utolért minden szívdobbanásod

utolért minden szívdobbanásod

utolért minden szívdobbanásod





Őrangyal


nézz fel az égre

egyszer Holdad voltam

míg a kínaiak a Marsra mentek

én csak hozzád hajoltam


iskoláskönyvemből visszatér egy kép

dísztribünök előtt integet a nép

gondolatok helyén emberi fejek

a rendszer csillagai szépen fénylenek


a gyufagyár füstje kígyót fest az égre

ami tegnap kihűlt, azt kapjuk ebédre

jól megfizették a sztárokat

hogy velünk együtt szívjanak


a falakon is az a legújabb firka ma

hogy ufók haza, ufók haza

gyűrött a lepedőd, alattam összetört az ég,

Isten, mondd, lélek van-e még?


R.:

egy felhő peremén megcsúszom halkan

zuhanok hozzád nem hagylak a bajban

szívem a szívedből előveszem

útravalóul ez elég nekem



minden zászló közepét eltékozoltam

akkor is sírtam, mikor neked daloltam

hol oroszul, hol angolul neveltek

sós kútba tették, de onnan is kivettek


tűzbe tettek, kerék alá tettek,

hogy bestia leszek arra lestek

hol angyalul, hol ördögül tanultam

csak magyar srác nem voltam

lánctalp lett a lelkem, és megszálló az ész

Isten mondd, lélek van-e még?


R.:

egy felhő peremén megcsúszom halkan,

zuhanok hozzád, nem hagyhatlak bajban

szívem a szívedből előveszem

útravalóul ez elég nekem



Ébredés


Amerika, London, Párizs
ez a világ nem normális
józan vagyok, nagyon nagyon
belőtte magát a forradalom

ha már gépízű a coca cola
legalább a szerelem legyen édes
de ebben a világban Kedves
egyedül szeretni veszélyes

karokon zászlókon nehéz lyukak
halotti tor van csak az ördög mulat
józan vagyok, nagyon-nagyon
belőtte magát a közhatalom

R:

ébredni akarok, ahogy éled a szellő
a pányvára vert zászlót vajon ki oldja meg
ébredni akarok, ha nem szólít senki
s ébredni akkor is, ha zúg a tömeg












Szökés


Szavak csattognak,

remegnek a szárnyak,

Mondd meg kérlek,

innét merre szálljak?


Fenn fekete a nap,

benn fekete a csend,

Félek, az új rend

újra rendet teremt.


A fejem csak bólogat

egy gondolat helyén,

a tudat tovább hasad

csak csordogál a remény.


fülemben piercing,

arcunkban processzorok,

démonok irányítószobákban,

kinn száműzött angyalok


a rendszer csillagai

zászlókon fénylenek

szerelmet vallanék,

de beszélni sem merek


R:

A lépteink összeérnek, a lépteink összeérnek,

A lépteink összeérnek, de a kezeink még nem.

A lépteink összeérnek, a lépteink összeérnek,

A lépteink összeérnek, de kezeink még nem.





London felett az ég


London felett az éj, ó, bánatos.

A szívem, Kedves, minimum zárlatos,

Emberek hideg hírek közt dideregnek,

Mind elindultak vaknyugatnak és vakkeletnek.


A házak felett az ég, rég nem csillagos,

Az orrokban lánckarikák, plakáton kamatok,

Csak én állok itt, egy egyre furcsább képen,

Mint az angyalok, remény helyett, neon fényben.


Ingemről csupa idegen szó hív, láthatod,

A szerelemből nem jut más, mint pillanatok

Belefáradtam, de mégis hozzád értem

ha eljönnél egy jobb világba, megértem.


Digitális medvetánc, digitális medvetánc,

Digitális medvetánc, digitális medvetánc


2008. okt. 8.



Melenget a nap/ Hyde parki délután


A parkba menekül a város,

mert ez egy olyan szép délután,

évek óta egy jó dalra várok,

annyi nehéz álom után.


Futnak a kutyák a labdák után,

minden a legnagyobb rendben,

de arcom mögött egy másik arc

súgja, hogy lehetne, lehetne szebben



̒ Szabadság, szerelem,

E kettő kell nekem’

Melenget a nap, minden rendben

Melenget a nap, minden rendben


Kislányok szállnak a nap felé,

de az apák a földön járnak

Gazdátlan fiúk, és kósza évezredek,

friss szerelemekre vágynak.


Harangjáték szól a tó mögött,

üzeni itt van a város,

az emigránsok mind hazaindultak,

de én még egy angyalra várok.



̒ Szabadság, szerelem,

E kettő kell nekem’

Melenget a nap, minden rendben

Melenget a nap, minden rendben


2008.10.11.