Barátomnál vendégségben. Balatonberény. A tó vize mindig megnyugtat. Úszni benne mindig időutazás. A déli parton, beereszkedni a sekélybe, mint egy rituálé. Lépésről lépésre alig mélyül a víz. Modellje ez a fiatalságnak. Eleinte észrevétlen, mintegy rejtőzködik a múló életkor.
Amikor beérünk a mélybe, minden réteg ott van. Naplemente előtt ereszkedek a tóba. A keszthelyi öböl irányából a nap beragyog mindent. Sajátos nagyancs-arany-okker napkorong a horizont felett; lágyan oszlik el az észrevétlen, az alig fodrozódó felszínen. Épp mint szereplőnek lenni egy Egry József – a Balaton festője – képben.
Időtlenség. A Badacsony felé nézve (úszva) tényleg időn túli a táj. Ugyanezt láthatta az úszó az ezernyolcszázas években, vagy éppen az ezerkilenszáz-hetvenesekben. Gyerekként játszva és felnőttként úszva.
Ez a balatoni idő-úszás tényleg kiemel. Paradox módon: éppenhogy beemel a mába. A múlton és jövőn túlcsorduló, egyszerű mostba. Amikor az élmény mintegy 'mustja' a kiforrásban lévő jövőnek/múltnak. Ez a pillanat, ezek a percek tiszta gyönyörűség. Hálaadás: itt vagyok, történelmi korszakok peremén, és azok minden gondjától szabadon.
Persze, ez a szabadság relatív. Mint egy különös űrutazás esetében, a teljes gondtalanság állapota. Itt a Balatonban élem át a történelmi űrutazó 'teljes súlytalanság' állapotát. Balatonnyi űrhajóm tó-ablakából (az úszás űr-sétám) azért idelátszik, a láthatatlan távolból, a háború. A közös élményekre, nyelvre, és találkozásokra képtelen Európa, és Európán kívüli világ. Az, hogy nem tudunk egy irányba nézni, és külösen, egy irányba figyelni. (Például Istenre. Szentírásra.)
A Balton csodája az, hogy mindezt a 'távolt' képes felemelni. És látomásunkat gyógyítani, pozitív színekbe helyezni. Semmi más nem képes ilyen selymesen (krémesen?) a bőrt érinteni. Itt a tóban, bennünk, képes nyugalomba öltözködni a nyughatatlan világ. Látomásként ugyan, de a tó, kinyilatkoztatásként, modellt ad. Szépséges modelljét a Békének.
6.08.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése