Tánc az idő ritmusára
B-év, karácsonyi idő, Vízkereszt, Urunk megjelenése (Iz 60, 1-6; Ef 3, 2-3a.5-6; Mt 2, 1-12)
A nyugati egyház Jézus Krisztusban az Isten-jelenlét megnyilatkozását ünnepli három eseményben. A napkeleti bölcsek vagy más néven Háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek Jézusnál (innen a "háromkirályok" elnevezés), Jézus gyermekkorát a Jordánban történt megkeresztelkedéséig (innen a "vízkereszt" elnevezés) (Mt 3,13-17; Lk 3,22; Jn 2,1-11), valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn, a víz borrá változását. A mai ünnepnek mégis egyetlen üzenete van: a Jézus Krisztusban személhető öröm minden emberé lett. Máté evangéliuma az egyetlen, amely beszámol a napkeleti bölcsek, a "három mágus" érkezéséről. Alakjuk tovább fokozza Epifánia ("megjelenés") üzenetét. Mindenki képes felismerni őt, bármennyire más hagyományból érkezzék is. Épp tapasztalataink ellenében akarja Isten kinyilvánítani: igenis képesek vagyunk a jóra. "Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." (Mt 2,6) Különös jelentősége van e bátorításnak, mikor a mai éjszakán az izraeli hadsereg tankokkal vonul be a gázai övezetbe. A világ élőben közvetíti a két nép konfliktusát ott, ahol Isten visszavonhatatlan jósága kinyilvánult. E háborúban nem lehet igazságot tenni, minden oldal érintettségétől függően védi álláspontját. Amit tehetünk, hogy közelítünk Isten Epifániában kinyilvánult radikális érzékenysége felé. A mi József Attilánké a tisztánlátás legfontosabb lépése; hagyni, hogy a jóság epifániája átfusson szívünkön. Isten jósága - a gyönge, törékeny, és sebezhető gyermek formájában - felé fordulva kimondjuk minden erőszakról a végső igazságot. "Minden emberben ketrecek élnek, ezek esznek vagy énekelnek/ És egyik emberben acélból vannak a másikban pedig/furulyákból." (Oly friss, 1924) A fájdalmas, a mélyen biblikus érintettségű tragédia az a történetben, hogy, jaj, ha a bomba a születő messiás életét oltja ki! "Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát." (Mt 2,11) Eljön majd az idő, amikor nem izraeli lánctalpak sebe vagy aljas módon kilőtt Hamasz-rakéták alatt szakad be a föld, hanem e verssor súlya alatt: "Ha alszom, hozzám képest mi lesz a harmat." (Oly friss) Ez az Epifánia iránti érzékenység hiányzik tönkrement történelmünkből; tönkrement szíveinkből. Amíg nem visszatartó erő a tudat, hogy épp a messiást; a békére elvezetni tudó embert ölhetjük meg e pillanatban - addig Isten országa erőszakot szenved. Bármelyik hagyományból is érkezzünk. A megoldásokat még nem tudjuk. Hogyan születik meg majd a béke; ott és itt. Egyelőre emberi epifániáink elharsogják Isten érkezését. S a tét, ne gondoljuk, hogy kisebb a személy szintjén, akik e konfliktusoktól látszólag távol élünk. Epifánia - a bölcsek hosszú, fáradságos zarándoklata az erőfeszítés mintája - figyelmeztet a közönyre: vigyázz, nehogy benned némuljon el a messiás, a békesség királya. Nicolas Poussin Tánc az idő ritmusára című képe van előttem, s Bach hegedű szólószonátáit és partitáit hallgatom. Törékenységünk és Epifániára hangoltságunk kifejezői.
Illusztráció: www.balintbeckett.blogspot.com -on
2009-01-03
Get news, entertainment and everything you care about at Live.com. Check it out!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése