Georgia O'Keeffe, Tehénkoponya kalikó-rózsával 1937
'(B)irodalmi hittan'
B-év, évközi 3. hét, Cs-P.
(Zsid 10,19-25; Zs 23; Mk 4,21-25; Zsid 10,32-39; Zs 36; Mk 4,26-34)
E napok olvasmányai Jézust, az első századi, palesztinai férfit mutatják - küzdelemben. Küzd kultúrájának "falaival". Gyógyít; ezzel testi tehetetlenségeinket "töri fel". Tanít, s ezzel a lehetetlenre vállalkozik: ablakot nyitni az eljövendőbe, beidegződéseiben cseppet sem képlékeny korunkon. Mai nyelven, a jelentést, egy teljesebb életet, próbál életünk talajába ültetni. Így kíván megnyitni és "átvinni" bennünket a jövőbe, melyet Isten országának nevez. "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe" (Mk 4,26) A magvető konok eltökéltsége, hogy hinti a magot, befogadó vagy önmagából kivető közegtől függetlenül - egyszerre minősíti Istent és közegünket. Nincs mit szépíteni rajta, fundamentalizmusainkkal birkózik az Isten Fia. Akkor is, mai is, mi akarjuk megkonstruálni testünk és lelkünk határait; lehetőleg a legkésőbbre kitolni "a mi kis stabilizációnkat", csak hogy ne kellejen szembesülni a krízis és a váltás beköszöntével. Jézus ma is ugyanabba az önmagára zárkózni akaró világba érkezik el. Nem érvelni akar, bizonygatva, vagy vitatkozva meggyőzni. Egyszerűen annyit kíván, hogy menjünk közel a köztünk már elkezdődött változásnak - hangolódjunk rá az élet meghívó "rezgésére" közöttünk. "'Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.' . Majd így folytatta: 'Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.'" (Mk 4,28.30-32)
A közösség betegeiben - leprások, vérfolyásosak, vakok, süketek, bénák - érző bőrünket, arcunkat és szemeinket akarja "kiterjeszteni"; kultúránkat. Hogy együtt gondolkodjunk vele, ismét, életünk értelméről. Ma egy olyan kultúrát akar nyitogatni, melynek tudatában összeomlott a természetfeletti; a közösen ápolt szeretet élménye. Ahol száműzettünk a testbe; s épp ebben az egyoldalúságban lettünk (kultúránk) patológiássá testünkben. Egy olyan korban olvassuk gyógyítás-történeteit, érintkezését velünk, ahol eltévedni látszunk a test fölötti mérnöki uralom világában. A self-be, az énbe való további süllyedésünk világa ez. A magvető-gyógyító arról a küszöbről hív a logosz (cél) világába vissza, ahol a testünket hamarosan, épp úgy, mint szoftvereinket, mérnöki precizitással alakíthatjuk és "teremthetjük"; e folyamatokban való elnyeletésünket kockáztatva. "Én örülök neki, hogy itt lehetek,/ mert itt tervezik az isteneket" (Európa Kiadó) Jézus ahhoz a végső, fogyasztói fundamentalizmushoz szól, ahol immár a "body" válik kereskedelmi termékké. Semmivel nincs könnyebb helyzetben, mint akkori fundamentalizmusaink közegében. A posztmodern relativizmusa ne tévesszen meg bennünket. (Az egykori erős-identitások és mesternarratívák, úgymond, meggyengültek.) Ellenkezőleg; nem történt más, mint hogy mára pluralista rész-csoportokként tartjuk magunkat a hagyomány/jelenünk kizárólagos őrzőinek. Ma számtalan kis "ellenkultúrában", a másik igazságait gyanúban eleve elvetve, védjük pozícióinkat - a jövő kihívásával szemben. Paradox módon Isten Országa a modern kultúra, az a "(poszt)modernitás", ami radikálisan kérdésbe tesz. Intenzíven kérdez, korábbi nyelvünk és válaszaink újra-gondolására és módosítására kényszerít.
Richard S. Peters, angol nevelés-filozófus gondolatait helyezem a "példabeszéd-történetek" mellé, véletlen tévedtem rá az egyetemi könyvtárban. "Minden nevelés a "nyelv" tanításában áll. Átadnunk civilizációnk előfeltevéseit, a kulturális idiómákat, a kommunikáció módjait. A cél azonban nem a "nyelvtanulás" önmagában; hanem hogy képessé váljunk "irodalmat" alkotni általa. A gyermekeket fel akarjuk készíteni, hogy ki tudják fejezni magukat kultúrájukban, és kultúrájuk által; hogy új dolgokat mondjanak, azaz, kreatívan folytassák a nyelvet." (Richard Peters, Moral Development and Moral Education) "Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent." (Mk 4,33-34) E kontraszttal csupán annyit szerettem volna kifejezni, hogy itt van közöttünk egy áramlás, egy örvény - mely hívja, magába vonzza "beszédünket", hogy az a Királyság új nyelvévé alakuljon. Hatékony, szabadító beszéddé, "irodalommá"; evangéliummá.
2009-01-29
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/o_keeffe_georgia
http://hu.wikipedia.org/wiki/Georgia_O%E2%80%99Keeffe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése