Franz Rosenzweig, "Megváltás Csillaga" c. szimbólumának mozaikfeldolgozása,
Premontrei Gimnázium Szombathely 2007
"Kövess/építs engem"
B-év, évközi idő 1. hét, Szo. (Zsid 4,12-16; Zs 18B; Mk 2,13-17)
Benedek Regulája alkalom a minőségről való töprengésre. A monostor élete kicsiben tágabb közösségünk - Hazánk - lehetséges rendje. A monostor mégsem leegyszerűsítése a nagyobb egész működésének, hanem annak egy élő sejtje. Ami szembeszökő, Benedek elmélyedni tudása. Nem túlzás, analitikus értelemmel a közösség szellemi- és anyagi életének részleteibe hatol; lát. Mai nyelven a "szervezeti kultúra" értő formálója. Mégis, jóval többről van szó mint vállalati menedzsmentről. Benedek Isten Lelkével járja be a közösség egyébként teljesen "praktikus" tereit/funkcióit. Elemző készsége e tisztánlátás és szerető realizmus forrására mutat. "Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk." (Zsid 4,12-13) Felépített monostorában az emberi erőfeszítés arra irányul, hogy működő és tápláló otthon jöjjön létre; egymás és Isten iránti figyelmünk nyomán. Hogy emberi minőségünk minden nap visszatükrözzön valamit Isten minőségéből, mely szeretete.
Benedekről tévedés azt gondolni, hogy nem kiváló gondolkodó, vagy ne lenne elmélyedő teológus. Ő nagyon jól tudja, hogy a monostor emberi és épített rendje - élő, lélegző teológia. Párhuzamosan mondja a kő, a könyvtár és a kert életén át az Evangéliumot. Ha van teológiai "kulcsszava" - alapélménye - a Benedek által épített és ápolt életmódnak, akkor az az "áthatol". "Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett."(Zsid 4,14) A falak, a folyosók, a csigalépcső, az ebédlő - a közösség élete - eleven membrán; bennük testesül a szüntelen Érkezés. Paradox módon, a monostor nyitott világ; egylényegű a zsidóság sátoros-ünnep élményével - mikor az egyiptomi kivonulás éjszakáján ágakból készült lomb, melyek közt átlátszott az ég. (Nemde a Regula-monostornak ez az "Exodus" mélyprogramja magyarázza a bencés közösségek ösztönös nyitottságát a zsidóságra, bátran mondom, filoszemitizmusát?) A monostor funkcionális tényei így ablakok. Megmutatják és éreztetik az Isten minőségét. S egyben, láttatják a falakon túl élő emberek világát is. A szerzetes a minőségen át érintkezik népével. Az emberi élet ugyanazon alaptevékenységeiben osztozik: munkálkodik Krisztusban. Amit megtapasztal Isten ajándékaként, hogy az ő minősége jelenik meg keze munkája nyomán. Ezért benyomásunk a monostorban, hogy "gazdája" van, talán még a legjelentéktelenebb részleteknek is - a Lélekben. S mindez azért, mert emberi szíveinken előbb Isten minősége (szinonímája ez a paracsolatoknak) már áthatolt. Benedek ezeket a "Melyek a jócselekedetek eszközei" c. fejezetben sorolja fel. ".Szíved és szád mindig igazat mondjon. A rosszat rosszal ne viszonozd. Méltánytalanságot ne tégy; ha pedig veled szemben követték el, békén tűrd el. Szeresd ellenségeidet. ." (4. fejezet, 24-31). A monostor, mint élettér látható szépsége, ennek e belső erkölcsi minőségnek és vezetettségnek a kivetülése. Ezt a benedeki rendet - szó szerint rendezettséget - lehet és kell eltanulnunk a világban; munkaköreinkben és a közszférában. Ha van pannonhalmi és istváni minta, akkor az dolgaink/életünk gazdátlanságból - Minőségbe emelése; akit Istennek nevezünk. Legyen az életkeretünk "létező szocializmus" vagy "létező kapitalizmus", a minőség hiánya, mint benső hiányunk kell, hogy nyugtalanítson bennünket - melyet Lévi Máté felismert Jézus "áthaladtában". "Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: ,,Kövess engem!'' Az fölkelt, és követte őt." (Mk 2,13) Ugyanez a benedeki, a Regulát alapozó tanítványság élménye: "Kövess/építs engem!"
2009-01-16
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése