Vajda Lajos, Leányfej
Vetítés a berlini falon; tartalékok
B-év, karácsonyi idő, Vízkereszt u. Cs. (1Jn 4,19 - 5,4; Zs 71; Lk 4,14-22a)
Ma azt kérdezem, mik a lázadás tartalékai? A megújulás mindig sokszínűségből születik. Ahol több, eltérő hang van jelen. A népegyházi modell, ha az egyetlen beszédmód, melyet katolicizmusunk beszél - források nélküli. Nem jár jó úton az az "ortodoxia", ahol nincs jelen a másság hangja, ami belülről rázná meg. Nemcsak a keresztény közösség, de világi kultúránk számára is lételem ez a fajta exodus-képesség. Meggyőződésem, hogy csakis a tegnap elmélkedett "lebontva megőrzés" erőterében születhet meg a sajátosan keresztény hang. A minőség forradalmából, mely a minőségek ütközése - egy emberibb szintézis felé. A vox christiana, a keresztény hang szerepe ez lenne a világgal való találkozásban. A kereszténység úgy töri meg a világ normáit, úgy konfrontálódik annak érdekeivel és értékeivel, hogy saját hangja kiteljesedik, s még tovább érik. Ez az úton-levés hangja, Exodus-beszédünk. Ahogyan egy bencés barátom levelében jellemzi ezt a hangot: "Empátia és kommunikáció. Mindenkinek, aki emberrel foglalkozik, erre igen nagy szüksége van. Megérezni a másik problémáit, majd hagyni, hogy megszólaljon, és igazi párbeszédre lépni vele. Nem "kioktatni" a szószék magasából, hanem saját gyengeségeink, erőtlenségünk (ugyanakkor birtokolt kincseink, ajándékaink) tudatában beszélgetni velük." Azt hiszem, kultúránk és nemzeti közállapotaink szereplőihez is ugyanígy kell közeledni - a kard-ki-kard kultúrharcos magatartása veszélyes csapda. Ott van benne az illúzió, hogy mint a "red bull, szárnyakat ad": felfűti identitásunkat, de csak az önazonosság illúzióját adja. A vox christiana mindig gyógyító hang. (Talán ezért nem kéne sietni Mindszenty boldoggá és szentté avatásával; még nem látjuk működésének teljes kontextusát. Pontosabban, várnunk kell, míg tisztán látjuk önnön egyházi motivációinkat, milyen mintát erősít meg bennünk, milyen érzékenységet és attitűdöt a világ felé. Híddá tesz-e bennünket?) Ilyen gyógyító hang, azonosulni tudásában maga a lázadás költői nyelve (Kristeva) Jézusé. "Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. .'Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, azért küldött el: hogy meggyógyítsam a töredelmes szívűeket és hirdessem az Úr kedves esztendejét.'"(Lk 4,16.18-19) Szavára megnyílnak az egek. Ez a hang, a gyógyító diakónia (iskoláink, színházak, kórházaink, segélyszolgálatok, idősek otthonai) töri majd át diktatúrák falait - és e múltból itt maradt szíveinket. "A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: 'Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.'"(Lk 4,20-21) Ez a gyógyítva győztes hang teszi érvényessé, megőrizve azok fájdalmát és értelmét, korábbi lázadásainkat. Ezért nézem mindig megrendülten Menyhárt Jenő klipjét, a "Tűzijáték a tengerpartont." Nagyon meg kell becsülnünk, és őriznünk a kinyílt Egeket bennünk. A dal fájdalmában benne van a nyolcvanas évek reménytelensége - amit egy növelni/szeretni már nem tudó rendszer kényszerített ránk. Intő jel énünk és magyar történetünk e másik oldala. A falnak erről az oldaláról érkeztünk mindannyian; ebből a falból, és ebből a fájdalmas táncból. Mégis, Jenő táncában, e mozdulatokban ott erősödik és érkezik a hang, melynek visszhangjai legyünk: "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, azért küldött el."
2009-01-07
Illusztráció az Európa Kiadó klipjéről: http://uk.youtube.com/watch?v=kcIAxL5uZAg - on.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése