Vajda Lajos, Ikonos önarckép
Szöveghez, szövegben
B-év, 3. hét, Sze. (Zsid 10,11-18; Zs 109; Mk 4,1-20)
Mi az az esemény, mitől az állapot, hogy a keresztény közösség tagjai egyfajta "közös látásra" tesznek szert? A közös olvasat és érzékenység jelen van a tanítványok között. Nincs jobb szó és magyarázat rá, az egymáshoz küldő erő, ami összeköt - a kegyelem. Nyilván, ennek a közös nyelvtannak középpontja és kerete a közösség Hitvallása. A keresztény közösség tagja ezért érzi otthon és bizalomban magát, mert egy nyelvben beszélünk. "Jézus így szólt hozzájuk: 'Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.'"(Mk 4,1-2)
A BBC 3 Esti hullámok c. műsorában Philip Dodd beszélgetését hallgatom Tariq Ramadannal, Európa egyik vezető muszlim hittudósával. A beszélgetésben visszatérő elem az "insider" - "outsider" megkülönböztetés. Amikor valaki hívőként gondolkodik, az "iszlámon belülről", vagy amikor "iszlám vallásgyakorlatán kívülről", nem-hívőként képviseli a muzulmán közösséget. Jézus megkülönböztetése ebben az összefüggésben is csupa nyugtalanító kérdés. Miért húzódik közöttünk egy láthatatlan választóvonal? Lehetséges-e a "kereszténységen belül" és "kereszténységen kívüli" képviselete az európaiságnak? Amit észlelünk, hogy az egyházon belüli és egyházon kívüli emberek érzékenysége radikálisan eltérhet egyazon jelenségről. Fogamzásgátlás, embriók őssejt-szövetkísérletei, klónozás, eutanázia, vagy akár a jelenlegi gazdasági válság természete. S itt most véletlen sem a keresztény közösség "felsőbbrendűségére" gondolok. Hisz a mai szakasz kijelentésében különös dialektika húzódik, kritikai éle éppen hogy az ellaposodó figyelmű keresztény közösségekhez is szólhat. Az "insider" és az "outsider" így jelölheti a "világ gondjain és küzdelmein belül" élést, és e szükségeknek hátat fordító "világon kívüli", bezárkózó magatartást; mert létezik az Emberfia világban-létére való vakság is. A kihívás ma abban áll, hogy el tudjunk helyezkedni épp azon a határvonalon, amit Jézus kijelentésében megrajzol. A "nektek megadatott az Isten országának titka" és a "kívülállók nem értése" között a tanítványság zónája húzódik. Itt, a "kívül" és a "belül" légszomjában kell tanulóvá válnunk. Tanulni a "kívülálló" másság állapotát. Mert Jézus példabeszédeinek ez a természete: szüntelen közelíteni, közel menni. Ő maga ebben az "outsider/külső" világban jár, és bármelyik pillanatban felismert kapujává változhat a "bentnek". Miután áthaladtunk rajta, akkor ismerjük fel, hogy bevittük saját korábbi élményeinket és gondolkodásunkat az Isten országba. S ez a bennünk örökített hagyomány nélkülözhetetlen eleme e láthatatlan, mégis valós Királyságnak. Ahogyan Tariq Ramadant "lefordítom", nem az iszlámot, kereszténységet, szekuláris életformát stb. kell megreformálnunk. Hanem saját credónk szövegéhez való viszonyunkat felülvizsgálnunk. Ahogyan értelmezzük Isten országát, a "szöveget", ez szorul reformra. Jó volna oda eljutni, hogy "belülről/hívőként" és "kívülről/nem hívőként" egyaránt tudjunk viszonyulni kultúránk alapszövegéhez, jelesül az ó- és újszövetségi szentírás szövegéhez. Mert a tét valahol ez: olvasni azt; és hagyni, hogy ez a hagyomány olvasson újra bennünket. És ez a bennünket bennünk olvasó Isten nézőpontja. (Eltérő álláspontjainkat lenne jó, ha újra-olvashatná az Isten.)
2009-01-28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése