Nursiai Szent Benedek (kb. 470-547)
Regula a határon
B-év, évközi idő, 1. hét, P. (Zsid 4,1-5.11; Zs 77,3-8; Mk 2,1-12)
Az évközi idő a maga "barbár szépségével" vonz. A karácsonyi ünnepkör ünnepekben való tobzódása után, egyszerűen jó visszatérni az evangélium nyerseségéhez. Jézus nyilvános működésének frissességében találjuk magunkat: gyógyít, emberek meghívására házaikba látogat és életükben, vitáikban osztozik. "Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét"(Mk 2,1-2) Az evangélium e "realizmusáról" a bencés rendalapító, Szent Benedek Regulája jut eszembe. Az egyházi dokumentumok közül kevés olyan írásunk van, ami ennyire mélyen őrizné Jézus nyilvános működését. Benedek Regulája Jézus életétformáját figyeli meg - s a monostor keretei között újraépíti "az evangéliumi várost". A Regula így fényképnél, festménynél, korabeli írásbeli tudósításoknál pontosabb "talpalatnyi evangéliumi föld". Ugyanazt az ökonómiát őrzi, amelyben a Mester jár. Ezért írja Benedek: "Övezzük fel tehát derekunkat hittel és a jó cselekedetek gyakorlásával, és az evangélium vezetésével járjuk az ő útjait, hogy méltók legyünk meglátni azt, aki országába hívott minket." (Bevezetés, 21. vers) A hit és a jócselekedetek az evangélium történelmi 'hecceitasa' - az életünk tényei egyediségének elismerése. Felövezni a derekat a hitbeli gyakorlattal, a kegyelem testi közvetlensége; épp e napok evangéliumi szakaszai tudósítanak róla.
Benedek élményvilága közvetlenül őrzi Jézus gyógyító tapintását. A Regula tisztánlátását, hétköznapokbeli erejét e gyógyultság emlékezete adja. Benedek hite az életnek újra növekedést adni tudó Krisztusban - mint a legértékesebb "termékeny feketeföld" - a Regula szervező eleme. Karizmája ez az egésszé tevő, és a teljességbe elvezető, Növelő/Gyógyítóban való bizonyosság. "Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt." (Mk 2,3-5) A monostor élete, külső-belső környezete a Jézus körül otthonná váló világ megfigyelt rendjét követi. A bencés monostor "enactmentje", "újra-játszása", szó szerint újra-építése annak a transzformációnak, mely Jézus működése nyomán környezetében végbement. A Regula tanúskodik a dolgok új rendjéről, ahogyan kezünk munkája hazatalál az Istentől elgondolt rendjébe és "hatékonyságába". Benedek írása a Jelenlét hétköznapokban ülepedő csodáját dokumentálja - mi történik, ha a gyógyulni vágyó kéz együttműködik a kegyelemmel. Ez egyben a Regulában őrzött "csoda". A gyógyulni vágyó ember gyógyítóvá válik; s gyógyítást tanul a közösségben. "Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt." (Mk 2,4) A gyógyulás és a gyógyítóvá válás egysége a Békesség születése, a Regula polifóniájának alaphangja: "Országának sátrában akarunk lakni" (Prológus, 22.v.) Szent Benedek Regulája sajátos történelmi pillanatban született. Egyedülálló a többi szerzetesrend "alapdokumentumai" között. Ős-képe az Istent vendégül látó ház "ökonómiája", befogadó gazdálkodása. Teljesen mentes a "hatalomra jutott kereszténység" szerzetesi- és intézménykonstitúciókban lecsapódó diadalmas hangtól. A bencés közösség hálás lehet alapító atyjának, hogy ő - tudatosan - ezt az evangéliumi mintát figyelhette meg, még "az apostoli kor határán". (Csak zárójelben írom, de a benedeki gyógyító minta mellé helyezve a töprengést. Múltjukkal és a jelen kihívásaival Laokonként birkózó szerzetesrendjeink és egyházi intézményeink, meglátásom szerint épp az "alapító" karizmáik foglyai; ha nem térképezik fel kritikusan a diadalmas egyház látens DNA-programját életükben.) Meglátásom szerint a fenti gyógyulás, és az orvos-Krisztus példája nyomán eltanulni kívánt gyógyítani akarás az egyik fő forrása a bencés közösségek mindenkori békére és kultúrára nyitottságának. "Így az ő vezetése alól magunkat soha ki nem vonva, mindhalálig állhatatosan megmaradunk tanítása mellett a monostorban, és béketűrésünkkel részt veszünk Krisztus szenvedéseiben, hogy aztán országának is méltó részesei lehessünk." (Prológus, 50)
2009-01-15
www.bences.hu/foapatsag/szerzeteskozosseg/benedek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése