Magyarok a Holdon
B-év, karácsony idő, Vízkereszt utáni K. (1Jn 4,7-10; Zs 71; Mk 6,34-44)
Tasnádi István "Magyar a holdon" című groteszk szatíráját idézem fel a nyíregyházi Vidor-fesztiválról, Árkosi Árpád rendezésében. Fontos kontraszt ez a mai evangéliummal. A kisember kiszolgáltatottsága, mint tapintható valóság, kiemeli az evangéliumbeli irgalmat és tápláló jóságot. Most, amikor az önmagát szabályozni képes és önfenntartó paic illúziója globálisan összeomlik, ébredünk rá, milyen álom részesei voltunk: "Mikor hajnal van és kibírhatatlan,/ Hogy vagy, vagy nem az mindegy/ Mikor magára ránt egy világváros/ Ahogy kibérli álmod az álomgyáros/ És megfesti képed, hogy kép a képben/ Sétálj magaddal kéz a kézben." (Bikini, A világ végén) A darabban az ENSZ fölparcellázta a Holdat, a telkeket területarányosan elosztotta a Föld országai között, és egy show-műsorhoz hasonló válogatáson épp az első magyar telepeseket keresik. Munkanélküli, az ötvenes éveiben járó házaspárra esik a választás. Félszeg, a lehetőségtől megrettenő, de kátyúba került életük megoldására más módot nem látnak, mint hogy belemennek a sok kalamajkával járó, kétes kimenetelű kalandba. A kényszerhelyzetben lévők elesettsége és kiszolgáltatottsága áll szemben a minden hájjal megkent ügynökkel, aki csak a cége és saját érdekeit veszi figyelembe, de kitanulta a lélektant meg a tömeghatást, bármit képes megmagyarázni a saját szempontjai szerint. Nincsenek már skrupulusai. Gátlástalanul, akár mézes-mázos mosolyba csomagolva, kegyetlenül végrehajtja, amit a megbízói és a saját érdekei diktálnak. A darab megrázó bemutatása a magyar társadalmi valóságnak. Mint egy Mónika-showban, méltóságuk meghurcolását is vállalják a "holdparasztok" egy boldogabb jövő, az újrakezdés reményében. Süt és éget a hiány. A mediatizált világ, a zakatoló piac; benső sivatagunk, kiapadó szeretetünk.
A darab katartikus pontján azonban, amikor nevetésünk elnémul színpadi tükörképeink előtt, vigasztalni kezd az evangélium. Az abszurdban beállt súlytalanság teszi érezhetővé a mindennapok karmája által elnyomott valóságot, Isten alapszavát: "Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok" Mindennapi éhségünkben ő észreveszi azt az egyetemes éhséget, ami mindegyikőnket összeköt. Nem hiszem, hogy Jézus egyenként vizsgálta volna az összegyűltek hitét, felkészültségét, előtörténetét. A hangsúly nem is a csodán van - megszaporítja a kenyeret és a halat -; hanem a bennünket összekötő szolidaritás "beindításának" csodájában. ,Adjatok nekik ti enni." Sokszor eltöprengek rajta, az evangélium és az abszurd drámai tere milyen mélységesen rokonok. Miért? Az abszurd dráma (Ionesco, Mrozek, Beckett) a "végponthoz" vezet: bemutatja a szétfoszló emberi kereteket/kezdeteket. Az evangélium azonban a tudatunkból épp így kieső leg-kezdetet mutatja meg. Az ajándékozásnak azt az ős-gesztusát, mely életünk végső alapja. Az első ajándékozás tényleg isteni tett, hisz önmagából és önnön késztetésre ad. Nem vár viszonzást, de útra indítja az ajándékozás-elfogadás-viszonzás láncreakcióját. Ahogyan Margaret Visser írja, "létének senki sem ön-alapozója, sőt, világban való helyzetünkért soha sem egyedül vagyunk felelősek. Az ajándékért érzett hála kölcsönös függésünk elismerése. Az ajándékozás az a ragasztó-anyag, ami mindent összetart, mely bennünket társadalomként működővé tesz. Ha a hála eltűnik, nem világos előttünk, hogy az ön-központú egyén hogyan maradna életben. És most, hogy a gazdaság kártyavára omlani látszik, és ökológiai katasztrófa fenyeget, nehezen tudunk bármit is elképzelni, ami a hálát, mint kötőelemet pótolhatná" (The Gift of Thanks: the roots, persistence and paradoxical meaning of a social ritual) Kiszolgáltatottságunk feloldója Jézus mozdulatát utánoznunk. Ez visszatérésünk egyetlen lehetősége a "Holdról", szeretetlenségünk önsokszorozó sivatagából. "Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. Mindnyájan ettek és jóllaktak. A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg. Akik ettek, azok közül a férfiak ötezren voltak."
Darabismertető:http://www.happyartfestival.hu/2008/index.php?a=darab&id=1 -on, különösen is Ölbei Lívia ismertetőjét ajánlom
2009-01-05
Get news, entertainment and everything you care about at Live.com. Check it out!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése