Jesus beruft Petrus und Andreas (Duccio 1311)
Háromszor
B-év, Mennybemenetel utáni P. (ApCsel 25,13-21; Zs 102; Jn 21,15-19)
Vakok vagyunk a világ törékenységére, amiben élünk. Felszíne, melyen járunk, s amiről színleljük, hogy stabil és erős - vékonyodik. Nem pesszimizmus ez, de a szavak realizmusában hiszek. A leírt szavak, egy közösség dokumentumai nem hazudnak. Az angliai nyomtatott sajtó egymás mellé helyezett "hangjait" így figyelem. A tárcák belpolitikától a tv-showk ismertetéséig, különös mozaikot raknak. Töredékes "ablakok" egy egységes világra: mely gyökeréig a szereteten függ. Az angol lapokban (The Times, The Independent) ami megragadja a figyelmem, a közvetlenség igénye a valósághoz. Berkeley empirizmusa, az angol felvilágosodás "anyagszeretete", de akár a természetfilmjeik anyag-közelsége, köszönnek vissza. Amit élvezek ezekben az írásokban, hogy míg értelmezik az eseményt, mégis végtelenül "anyagközeliek" maradnak. Nem az ideológia dominál, bár az írók "párt"-közelségét elsőre érezni. Az angol sajtó a Spectator korai számaitól kezdve (idős barátom könyvtárában az 1806-os gyűjteményes kiadást olvasom; az első szám 1710 Március 1, csütörtök) törekszik szó és esemény "dokumentálására". A tények mindig átütnek a szavakon; a történelem dokumentált részletei túlélik a kor értelmezését. Nos, így figyelem meg a világ törékenységét, mint szervező elemet, ami egységes kompozíciót ad e mai, szertefutó írásoknak.
Itt kint hetek óta vezércikkben hozzák a parlamenti képviselők jogtalan juttatás-felvétele körüli botrányokat. Elképesztő, milyen morális ficamokon keresztül vettek fel parlamenti juttatásokat; közvetlenül visszaforgatva a saját zsebbe-háztartásba. Ház megnagyobbítása, családtagjaik alkalmazása többnyire fiktív munkára, kutyaeledelre, luxuscikkekre. A hírek közt bújik meg a nyugtalanító cikk, épp az Independentben: a globális klímaváltozás súlyosabb kihívás az atomfegyverkezésnél; de magánál a hidegháborús évtizedeknél is. Angol ízlés tipikusan, ahogyan a sajtó szarkasztikusan nekimegy az egyébként épp általuk "hírességekké" lett valóságshow-k és tehetségkutató verseny szereplők. Az ember bukása anyagszerűen ott van; percre dokumentált a zuhanás.
E hosszas bevezető után térek rá a lényegre: érezni a szavaink mögötti legyengülést. A morális burnoutot és irányvesztést, amiben emberségében kiégő kultúránk szenved. Lehetetlen nem látni a szavaink mögött feszülő agresszivitást, mely belemar a másikba, bosszúért vagy igazságért kiált. Az első reakciónk immár a támadás. Az igazság és újrakezdés igénye immár nincs a prioritások között. Önmagát falja fel, értékeivel és lehetséges újrakezdéseivel, a dekonstruktív mentalitás, amit kritikátlanul magunkba iszunk. Ezért józanító a kérdés, amit Jézus Péternek szegez, következetesen: "Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: 'Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?' Ő azt felelte: 'Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!'' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!'" Háromszor kérdez, s egyre kényelmetlenebb. A kegyelmet elébe tudjuk e helyezni emberi szavaink és érdekeink minden más rétegének? A Mester megfellebbezhetetlenül kérdez, és szembesít a ténnyel. Minden, szó szerint mindenünk ezen múlik. A bizalom és az újrakezdés kultúráján függ emberségünk; emberséged.
2009-05-29 (Marlborough, Saint Kathrines, Savernake Forest)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése