Derkovits Gyula, Utolsó vacsora (1922)
Első lépés belőle
B-év, húsvét 4. hét, V. (ApCsel 4,8-12; Zs 117; 1Jn 3,1-2; Jn 10,11-18)
Jézus Krisztus összeköt bennünket az Atyával. Ellentétes oldalakat, távolságokat képes leküzdeni. Nézet- és érdekkülönbségeket képes "tolmácsolni". S mindezt úgy, hogy akik között közvetít, átalakítja azokat szeretetében. "Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk!" (1Jn 3,1) A Feltámadásával különös erőtérbe kerülünk. S Jézus jelenléte is, valamiféleképp "kiteljesedik". Húsvétban megszólaló beszéde, bizonyos értelemben "más". Küldetése teljesedik ki azzal, hogy vonz az Atyához; s meghasonlott, törésre vitt történeteinket emeli hozzá. Akik kapcsolatba lépnek Jézus e húsvéti vonzásával, azokban valami megváltozik. Nem azonnal képesek meghozni eddig elodázott döntéseiket, de a képesség már ott van bennük a jóra; egy mélyebb nyitottság a változásra. A húsvét utáni szentírási tudósítások ezt a "potenciális" többletet ízlelgetik. Mélyebb fogékonyságunkat az életre, és a békére. "Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk."(1 Jn 3,2) A világ húsvét után tényleg átalakult; egy zár megnyílt bennünk a jóra. Azonban ez az ajtó még megnyitatlan. Konfliktusainkban ott az esély, hogy zárva marad; de egy észrevétlen határt átlépve szó szerint megnyílhatunk. Átléphet rajtunk ő, a másik; valóban kapujává lehetünk a Messiás érkezésének. Ehhez a határátlépéshez azonban segítség kell. Bátorítása; hangja. "Hallgatni fognak szavamra." Szinte az aranymetszés mentén, találjuk a középpontban az evangéliumi szakasz szívét: "Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell." Azt hiszem, az összekötés, közvetítés gondolatkörét, mely húsvéti hivatásunkat tárja fel, innen értjük meg. Innentől tudatosan érzékenyebbnek kell lenni a "másik akolra". A tőled; csoportodtól különbözőre. Minden különbség, akár fájó konfliktusig menő is, szólítása figyelmünknek az Összekötőre. "Hallgatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor." Alkalom ez annak tudatosítására, hogy Húsvét lelkével vagyunk határosak; közössége Szentlelkével, melyet az egyház hordoz. S "másik oldalunkon", törvényszerűen ott lesznek töréseink, szeretetünk, és kommunikációnk kudarcai. Mégsem nyugodhatunk bele részleges csatavesztéseinkbe. Keresztény közösségként nincs felmentésünk, nem is lehet, mert Forrása táplál, erejéből meríthetünk - saját tehetetlenségünk ellenében, és azt felülírandó. Áldozathozatala nyugtalanító módon teszi kérdésbe "passzív" megfutásunkat; Belőle kell merítenünk, bármilyen kalanddal, nem várt fordulattal járjon. Parancsolat megtenni az első lépést a megbékélés járatlan útján. "Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól. "
See all the ways you can stay connected to friends and family
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése