Jelentésre hangoltan
B-év, Pünkösd (ApCsel 2,1-11; Zs 103; 1Kor 12,3b-7.12-13; Jn 20,19-23)
Haydn Teremtés-oratóriumát hallgatom. A darab zenekari nyitányának címe: "A káosz bemutatása." Fokozatosan ölt "énekelhető" formát a zenei motívum. A teremtés szinte kezdettől tüzesen, életre-hangoltan izzik Isten és az angyalok tekintetében. Mint emberi nyelvünk az anya testének legelső, kezdeti érintésétől, a teremtés is "beszédre hangolt". Úton vagyunk a jelentés felé; a világ úton van a jelentés felé; most épp angyali tekintetek méhében. Ráfael főangyal a narrátor. Angyali szó mondja el, tanúként, hogy "Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt."(Ter 1,1-2.) Haydn darabjában a kórus válaszol, s mondja el az angyalok szemében őrzött látomást: "de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság."(Ter 1,2) Pünkösd a Teremtés első megújítása. Betetőzi azt az átalakulást, mely a Megtestesüléssel és a Feltámadással vette kezdetét. Innentől szüntelen növekedés és renováció íratott a Föld-közösség történetébe. Ez a kiteljesedés, mint valódi identitás és program elérhető. Reálisan megvalósítható a "kegyelem mátrixába" belépve. Az, hogy világunk nem él e lehetőséggel és parncsolattal, csak még jobban kiemeli az "útvesztés" vagy "hazatalálás" tényszerűségét.
Valóságos teremtés-oratóriumunkban most emberi tekintetek őrzik az eseményt. Először szélesebb távlatból, ahogyan az egész közösséget átfogja a változás: "Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel) Majd egészen személyes fókusszal látjuk az esemény magját; a Krisztussal való találkozást. "Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: 'Békesség nektek!' .Aztán újra szólt hozzájuk: 'Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'" A formátlan legkezdetek és húsvét-pünkösd íve tárja fel a Teremtés természetét. Isten ex nihilo, a "semmiből" teremtette a világot. Ez az ex nihilo azonban nem a semmi. Isten saját bensőjéből teremtette a világot; abból ami "nem világ". Ezzel saját életét írta bele történetünkbe; Isten ezzel közös drámánk útjára léptett: szeretete és szenvedése beleíratott történelmünkbe. Így olvasom az "Amint engem küldött, úgy küldelek én is titeket" sort. Isten nem a görög filozófia szenvtelen, mozdulatlan és változhatatlan első mozgatója; nem világon kívüli ok. Hanem szenvedélyes compassion, együtt-szenvedés; együtt-szenvedély; együtt érzés. Ezért hat rá történetünk. Ezért "történő történelem" és nem kényszerű zárvány az emberi közösségeknek kimért idő. S ezért teremt pünkösd Lelke valódi "etikát". A Lélek nem elméleti modellt ad az erkölcsi cselekvésre, hanem aktív, teremtő közösséget hoz létre. Küld. A világ megformálatlan alakíthatóságába; és benső, ám szeretetben izzó káoszunkba. Mely belsőd Pünkösdre-jelentésre hangoltan él.
2009-05-31
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése