2009. május 27., szerda

[homilia] Belsőd és külsőd, a tusírás ritmusára


Belsőd és külsőd, a tusírás ritumusára

B-év, Mennybemenetel utáni hét, Sze. (ApCsel 20,28-38; Zs 67,29-36; Jn 17,11b-19)

 

Isten belülről mondja el történetünket. Az Ige nem pusztán külső, de belső esemény is. Nem mechanikusan, kívülről diktált parancs a világhoz való viszonya; de belülről, velünk együtt élve fejezi ki magát. S eközben Isten aktivitásra hív, s valódi közösséget teremt. Tényleges, tevőleges etikát teremt Igéje.

Ismét Marlboroughban, a régi kert; így talál rám a szentírási szakasz. Tél végi látogatásom óta alaposan megváltozott minden. Erős lombokban ring a kerti tölgy és a hárs. Ha lehetne ecset hegyére írni, keleti tus festmények nyelvén, kihangsúlyoznám a növényt átjáró erőt, mely minden ízében mozdít törzset, ágakat, lombot és legapróbb levélt. Növény és mozdító szél egysége mondja most el: Isten öntudata (identitása) mennyire egy világunkkal Húsvét óta. Ez a közvetlensége teremti meg azt a "teret", amit a munkánkban és általában az életben való gyönyörködésnek nevezünk. Van az Istennel és embertárssal való együttélésnek egy olyan minősége, amit szavakban nehéz kifejezni; ám ami jobbá és teljesebbé teszi világunkat. Ezt az etikai "együtt érzést" Istennel kéri a zsoltáros: "Erősítsd meg, Isten, amit köztünk műveltél." Isten elvesztésével - ami veszteség észrevétlen, s szavakban szintén ki nem fejezhető - ezt a távlatot veszítettük el. Amikor egy megmagyarázhatatlan, néven nem nevezhető, csak érezhető természetes ritmusban tudjuk, hogy világunk, dolgaink olyan megformálást vesznek - ami tiszta emelkedés. Nem egyszerű rutin, amit teszünk; hanem kiteljesedés. A leghétköznapibb napi teendő ilyen átváltozás része kéne hogy legyen; mind több pillanatban, mind nagyobb folyamatosságban. Amikor valami olyan többlet, jóság, figyelem adatik a dolgokhoz, hogy egyszerűen világunk "átszületik" egy jobb világba. Isten eme etikai közelségének megőrzésén muszáj lenne munkálkodnunk. A minőség, a növekedés távlatának megőrzésén; hisz minden közösségi emelkedés vagy süllyedés ezen múlik. Gazdátlan utcák, elhanyagolt kapcsolatok; vagy szolidáris, a másik életminőségét nemcsak megbecsülő, de szem előtt tartó közösség. Az ország- vagy gyarmatlét ettől függ. "Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljáróul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett." A "vérén szerzett" közelség, világodhoz való közelségedre szólít. Arra a figyelemre, melyben görcsös erőfeszítés nélkül, mégis "jól" történnek a dolgok; s kézzelfoghatóan szebb és szabadabb lesz a világ. Emberi bensőd és külsőd.

 

2009-05-27 (Marlborough, St. Kathrines)




What can you do with the new Windows Live? Find out

Nincsenek megjegyzések: