2009. február 5., csütörtök

[homilia] Angyal kamerával



Wahorn András, Matzaa ufófejet farag (Akril, olaj, vegyestechnika, vászon, 2001)

Angyal kamerával


B-év, 4. hét, P. (Zsid 13,1-8; Zs 26; Mk 6,14-29)


Keresztelő János, a próféta lefejezésének körülményein nehéz napirendre térni. Tragédia abban az értelemben, hogy egy kemény szavú, tiszta szívű, és küldetésétől eltávolíthatatlan próféta hangja ketté-töretik. "Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén. Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!"(Zs 26) Fogságának körülményei túlontúl emberiek. Heródes azért vettette börtönbe, mert testvérének feleségét vette feleségül - ami ellen a próféta szót emelt: "Nem szabad a testvéred feleségét elvenned." Vörösmarty írta keserű bánatában, egy tizenkilencedik századi aforizmagyűjteményből villan be a mondat, "Az asszony, ha gondolkodik, álnokot gondol." Legalábbis Heródes feleségére, bizonnyal áll. "Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta." Innentől inkább az akkori hatalom, akkori romlottságába pillanthatunk be. Heródes udvara és benső élete - tanulságos minden kor politikai elitjének - a felszín rohadása és meghasonlás. A hatalom zárt világa, a közösség valós szenvedése és szükségei - az emberi vágyak - iránt teljesen vak. Heródes meghasonlása és perverziója leleplezi a közömbösséget, szinte Camus-i közönyt, ahogyan elszakad népe világától. Ez a benső csömör skizofréniája - diktátorok, propagandaminiszterek, és hatalmukat árulással vagy vér árán megszerző/megtartó uralkodók sajátja. Mint az ószövetségi királyok esetében annyiszor, Heródes is abban reménykedik, hogy a Keresztelőből majd szép szavú, kedves jövendöléseket mondó "háziprófétát" nevel. Buber a Próféták hite c. munkájában írja, hogy a domesztikált "hamis próféta" uralkodója ízlése szerinti jövendőt mond; kecsegtet és dörgölőzik. "Diplomatikus." "Azt mondják,/ Játszd el azt a szépet,/ Amit mindig szoktál,/ Ül, okos és gyorsan tanul,/ Nem vagy más,/ Csupán/ Egy ideális popsztár!!!/ Egy ideális popsztár..." (Ákos, Ideális popsztár) Heródes szíve azonban már menthetetlen, nem az igazságot és a kitörést keresi a valójában őt sújtó fogságból; már késő, hiába "tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt." János azonban tántoríthatatlan. Mint a buberi igaz próféta, a kellemetlen igazságot rendületlenül mondja. Körülményektől függetlenül megtérésre hív, hogy a nép és a vezetők "döntésük ércét szórják Isten izzó vaskohójába", és a történet menete megváltozhat. Heródes udvarában nem. Helyette tanúi vagyunk egy groteszk és perverz zuhanásnak; katarzis nélküli drámának. "Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: ,'Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.' Meg is esküdött neki, hogy: 'Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!' [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: 'Mit kérjek?'' Az így szólt: ,,Keresztelő János fejét.'" A szavak, ígéretek, értékek inflációjának mindenkori mintája ez. Az értelem és kibontakozás agóniája; mindegy, hogy a palota Szepphoriszban, vagy a Duna mentén áll. Keresztelő János kivégzését - a szavak pengő ízének vesztése és gerincek roppanása előzi meg. S jaj annak a közösségnek, mely elitjében és tagjaiban nem az igazságot, hanem saját sivár érdekeit kommunikálja. ",,Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.'' A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának." Nagyjából ilyenek egy államcsőd előtti pillanatok. A megmérgezett és rosszul használt szavak, az eltékozolt idő és szeretet - maradandó - világa. Látod, mint egy film végén a kamera, hogyan emelkedik az angyal? A palota már csak csufáskatulyányi. Még épphogy kivehető emberek. "Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték." Parányi pontok; akik között megmaradt tisztán a szó.


2009-02-05





Nincsenek megjegyzések: