2009. február 28., szombat

Gondolkodásába



Síremlék, Winchester Székesegyház

Gondolkodásába


B-év, Hamvazószerda utáni Szo. (Iz 58,9b-14; Zs 85; Lk 5,27-32)


A vámnál ülő és Jézus után induló lévi Máté a múlthoz való helyes viszony kifejezője. Nemcsak személyes, de közösségi szinten is fontos üzenete van. "Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: 'Kövess engem!' Kultúránkban a legmélyebb kihívás, milyen választ adunk a múltra. Arra a múltra, melyet az iparosodás, piackereskedelem, és kommunikáció - globalizáció - miatt, elveszítettünk. A régi közös kultúra, a kereszténység, hagyományos nemzetállam, támogató közösségek világa elveszett. Ezt nem szívesen valljuk be, nem akarjuk bevallani. Tagadjuk. A "meggyászolása" - itt a helyzet reális elfogadását jelenti - lenne az előfeltétele, hogy megőrizzük múltunkat, s annak energiáit felszabadítsuk a jövő építésére. Új jelentésre találni; s a múltat átalakítva megőrizni. A vámnál ülő Lévi dönthet. Dönthet, melyik utat választja. A képességet a gyászra és új jelentés teremtésére; vagy az elvesztés képtelenségét. Lévi dönt. "Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt." A következő események pontosan mutatják a közeget, amiben maradhatott volna. A sorok azonban mutatják vívódását is, hiszen e közeg része, nem fényévekre költözik ettől a médiumtól - a döntések történetének része marad. "Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még sokan mások is ültek velük az asztalnál. A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: 'Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?'' Jézus ezt válaszolta nekik: 'Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.'" Elszakadni az elveszített múlttól, kegyelmi pillanat, bármilyen fájdalmas is. A nácizmus annak idején az ellenkező reakciót adta. Nem ismerte el a hagyományos vallásosság, a régi társadalmi összetartás, a "hősi dicső múlt" perifériára szorulását. Helyette irreális erőket mozgósítva, felépítette a maga szentjét, új mítoszát, és történeteit. "Kitalálva a történelmet." A vele egy időben születő pszichoanalitikus iskola, ahogy Homans észleli, ellenben szembe mert nézni a múlt elvesztésével - s új jelentésre tett szert, felfedezte az emberi bensőt, annak törvényeivel. E párhuzam csak történeti példa. Helyzetünk azonban épp ilyen valós. A Jézushoz szegődni tudás, messze a jámborság keretein túlnövő, kulturális minta. Tétje van Isten "átvonulásához" csatlakozni; ez "Exodus képességünk", a jövő képessége. Ennek fényében nézem, egyre nagyobb aggodalommal "gyászolni nem tudó" közéletünket. Nincs, nincs illúzió. A politikai paletta, kivétel nélkül - a felkapaszkodó színekkel együtt - képtelen szembenézni nagyra nőtt hiányaival. A "nemzeti liberalizmus", "szociáldemokrácia", "nemzeti konzervativizmus", "keresztény Magyarország", "klasszikus piacgazdaság", "Mária országa", stb. - már nincs ott. Homans szavaival, az elveszett közös kultúra részei. Értékei még hathatnának, ha beismernénk elvesztésüket. De nem; helyette egyfajta "melankolikus depresszióban", menetelünk, menetelünk állóhelyben. Mozdulatlanságunk Lévi Mátéé, remélem. Addig a pillanatig, míg útra indulunk. Először hallásunk észleli, majd szemizmunk rezzen, majd tekintetünk, nyakizmunk, kezünk és lábunk, ahogy elemelkedünk a "vámasztaltól". És utána indulunk, a bennünk megőrzött és átalakított múlttal - gondolkodásába.


2009-02-28






Nincsenek megjegyzések: