Vajda Lajos, Montázs 1938?
"Fejezetek egy iskolásgyermek naplójából"(1982) - A Miatyánk margójára
Nagyböjt, 1. hét, K. (Iz 55,10-11; Zs 33; Mt 6,7-15)
A huszadik századi lélektan egyedülálló módon járult hozzá emberségünk megértéséhez. Az anya és gyermek korai, még a beszéd kialakulása előtti viszonyáról kimutatta, mennyire meghatározó későbbi életünkben. Kultúránk szereti elfordítani tekintetét (és felelősségét) a "születés pillanatairól". Ha csak egyszer is tisztességgel betekintenénk "az elsődleges kapcsolatok" világába, megkezdenénk átrendezni és újra-rakni a világ mozaikját, amelyben élünk. A gyermek, aki még egy anyjával, szeretné, ha teljesen látnák. Ha a kölcsönös bizalom és biztonság világa megszakad, az átélt bizonytalanság és szorongás - környezettől, másik embertől - életén át kísérheti a személyt. Az egyik legmélyebb törés, mondja a lélektan, ha az elsődleges tápláltatás kapcsolata szakad meg gyermek és anyja között. E veszteség hozzájárulhat, hogy a személy a későbbiekben értéktelennek érzi magát; bizalmatlan világával, kultúrájában és kommunikációjában szorong; a bizonytalanság eluralkodik, s a személy képtelen átlépni - épp a kulcspillanatokban - a remény küszöbét. A személy felnőtt beszéde "nem funkcionál".
A böjti idő talán legmélyebb belátása lehet az Istennel való "elsődleges kapcsolat" világába pillantanunk. Miközben John Keller, Samuel Beckett és a szeretet elsősége című könyvét olvasom, ezen a párhuzamon töprengek. A szerző a Godotra várva szereplőinek "elsődleges kapcsolatokon" keresztüli olvasatát adja. Elemzi, hogyan szenvedi el Vladimir/Estragon, Pozzo és Lucky a világba biztonsággal beágyazó "anya" elvesztését. Vladimir és Estragon, mintegy következmény, képtelenek kilépni mozdulatlan, eseménytelen, és kiürült világukból. Nincs útra indulás - "Exodus" -, csak a bevallatlan, bénító félelem. És hosszú, meddő monológok. Jézus, amikor a Miatyánk-imádságra tanít, a személy - Isten viszony jelentőségét is láttatja; az anya-gyermek "korai kapcsolat" mintájára. Jézus megmutatja, hogy az élő személy - Abba kapcsolat helyreállítása, gyógyítja szeretetünk hiányait. "Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is meg fog bocsátani mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat." Az Atyához való elsődleges kapcsolatunkba ágyazódik kultúránk egésze - épp a személy szeretetbe ágyazottsága miatt. A hívő gondolkodás arra hívja fel világunk figyelmét, hogy létezik a kultúránkat és közéletünket "mátrixként" körülvevő valódi beszéd. A kegyelem generatív, megújító "anyai" minősége; Isten tápláló szeretete. Ez a kultúra és a közélet rejtett "eukarisztikus mintája". Ha a szakrális tápláltatás megtörik - a személy/kultúra és Isten kapcsolatában -, idő kérdése, míg az emberséges kommunikáció is leromlik napjainkban. Pedig most lenne a legnagyobb szükség "Exodus-ra", "útra indulásra" közéletünkben. A keresztény tapasztalat vajon fel tudja-e ajánlani eukarisztikus hagyományát, tápláltságának élményét Godot-i világunknak? Létezik-e a kereszténység ideológiai előítéletektől mentes látása? Tudjuk-e úgy látni, mint a gyógyulás zónáját, ahol a remény és megújulás új nyelvét tanulhatjuk; beszélni "eukarisztiául"? Közéletünk bénító és fals logikáját kéne lelepleznünk, majd felülírnunk; nemet mondva arra, amit Hamm Clovnak mond a Játszma végében: "Ha elmennél tőlem, meghalsz [.]; rajtam kívül nincs élet."
Illusztráció: Rolls Frakció, Fejezetek egy iskolás gyermek naplójából (1982) c. klip
http://www.youtube.com/watch?v=uJZtIj9WvgA&feature=related
2009-03-03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése