Kocsmaablak szódásüvegekkel (1991-)
Gyökerek
B-év, nagyböjt 4. hét, V. (2Krón 36,14-16.19-23; Zs 136; Ef 2,4-10; Jn 3,14-21)
Gyökerek. Vajon a posztmodern felbomló és szétesett közösségeinek világában hogyan tud szólni a gyökerekről a kereszt? Nézz szét, csak szűkebb környezetünkben. A "Magyar Gárda" például, elsősorban lélektani jelenség. Egy sebzett, immár hajszálgyökereiben szakadozó magyarság zsigeri mélyreakciója. Identitások válsága tör fel "töréseinkből." Több ez, mint "apákba fojtott érzések" (Bikini). Az iskolák és munkahelyek fegyelmének szétesése; a zsidózás; a cigányozás; a közéletben repkedő nyilak és lándzsák; a tőzsdék gerjesztett és gerjeszthető pánikja; s nem utolsó sorban közéletünk ravasz és váratlan kártyahúzásai - mind-mind a szerkezet, a benső gerinc hiányát leplezik le. Az erőből való beszéd mindig a benső struktúrák hiánya. A narcisztikus tülekedés világáé.
A gyökerekkel bíró ember és közösség ellenben "Nem kiált, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja, .nem lankad el, sem kedvét el nem veszti" (Iz 42,2-4) A gyökerek eme "ökonómiája" mögött az emberi lélek felfelé irányuló figyelmét látjuk. Nem leszegett tekintettel jár, a gyökerek hiányába belefájdultan. A gyökerekkel bíró közösség nem a reménytelenség kínjának fogja; üvöltésünk és valós fájdalmunk még nem teremt szabadságot. Ezért józanító és a már említett tülekedésünket megtorpantó esemény a "felemeltetés" hangja. "Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne." (Jn 3,14-15) Válságainkra enged valódi rálátást a kereszt; bepillantást a benne megnyitott kegyelem világa. Beláttatja útja vesztett hazátlanságunkat, hogy erőszakkal az elveszett (és általunk "elivott", eltivornyázott, elárult!) haza vissza nem szerezhető. Sőt, a régi sebzett, vagy hibásan megrakott alapokra rá nem építhető. (Azért ne felejtsük el, a történeti igazsághoz tartozik, hogy eladtuk a lelkünket a mammonnak; mi magunk vetettük oda prédául működő közösségeinket olcsó kényelemért, buborék-luxusért Kodály és Bartók országát.)
A kereszt mégis megkerülhetetlen feladatot fogalmaz meg. "Az embernek tartoznia kell valahová, kötődnie kell. Haza nélkül hontalan az ember, nem egyszerűen hontalan: gyökértelen. Gyökér nélkül pedig élettelen." (Korzenszky Richárd "Mi a magyar" c. brüsszeli előadásából) A kereszt ökonómiája hazatalálásunk forrását Isten radikális, húsvéti szeretetében jelöli meg. A honfoglalásnak ez az egyetlen lehetséges ősmintája. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16) Ennek a sebzésre is szeretettel válaszoló Szeretetnek a benső rendje szolgálhat mintául "újragerincesedésünkhöz." E programból teljesen merítve, tudjuk csupán a megalázottság és kiszolgáltatottság nemzeti sebeit - teremteni nem képes indulatait - "színeváltozásba" vonni; átalakítani. A Béke ökonómiája ez, mely a legdinamikusabb és legteremtőbb beszédmód: "Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ." (Jn 3,16-17) Jelen ítélkezéseinken nem alapulhat a jövő békessége. Meddőségünket lenne jó tudomásul vennünk; és elfogadnunk a Gyógyító programot: "Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá" (Jn 3,18) A gyökértelenség diktatúrája - a soha véget nem érő erőszak, és kirakatperek -, és a kegyelem/irgalom világa között választunk.
2009-03-21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése