In memoriam (Magyar hadifoglyok utolsó tiszteletadása
Szibériába indulás előtt )
Fáj
B-év, nagyböjt 5. hét, K. (Szám 21,4-9; Zs 101; Jn 8,21-30)
Jézus "programjának" forrása van. Amit tesz, annak külső hivatkozása van. Mintát követ, merít. Van egy külső tekintet, egy nézőpont, melyben osztozik. Kontroll? Nem hiszem. Egyszerűen a szeretet természete ez. Élő szervezetbe, eleven rendszerbe avatkozik be - ezért kéri az Atya figyelmét; csatlakozását. Környezetének vallási vezetőivel a vitában ezen a hitelesítő tekinteten van a hangsúly. A pozitív forráson, melyből merítve adni tud. Hitelesített, valódi életet, valódi szabadságot. "Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igaz, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam."
Igen, a szabadságnak és minden hiteles etikának mintája van. Szabadságunkat és szeretetünket mindig mintát követve sajátítjuk el; nem mi találjuk ki. Ez a zsidó-kereszténység alaptapasztalata. Nem elég ideálokat, nemes erkölcsi programokat és elveket megalkotunk. Hiába foglaljuk törvénybe, sulykoljuk közbeszédben. Az elvek és szép kívánalmak mint a papírrepülő. Ikarus zuhanása. A személy nem elégséges forrása erkölcsi rendszerének. Samuel Beckett darabjai figyelmeztetik humanista lelkesedésünket: az alany kimerülő lény. Erkölcsi kapacitása, beszédének tisztasága, akarata véges forrás. A "beszélő lény" (Lacan, Kristeva), a felvilágosodás önhivatkozó alanya nem tudja végigfutni az önmaga elé tűzött programot. Tájékozódása, energiája - erkölcsisége véges. Ezért más Jézus Krisztus cselekvése közöttünk. A szeretetnek - bár mindig szükségszerűen életünk keretein keresztül közvetített és abba testesülő - külső forrása van. "Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik. Ezért Jézus így szólt: 'Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.'"
A gazdasági- és pénzügyi válság; s közéletünk immár állandó válsága elsősorban a viszonyítani és hagyományból meríteni tudás krízise - vagy megújulása. Energiáink, életbe vetett bizalmunk megújításának története. Jézus Krisztus hivatkozása épp humanitásunk legmélyebb kihívását tárja fel: e megújulás csakis a másikba vetett bizalmon keresztül lehetséges. Akaratunk megújításában: hogy jót akarok a másiknak. A közösség sebeire, lélektani traumáira és legyöngültségére odafigyelek. Mindent ez hitelesít. A diakónia, a gyógyítani akarás első ösztöne. "És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves előtte." Ezért nem tudok hinni, s nem is akarok teológiailag gyökértelen - önmagukból merítő - vezetőknek. Közélet és evangéliumi érzékenység (s most nem felekezeti vallásosságról beszélek) véglegesen kettészakadt. Nem tudom megfigyelted-e e nemtelen kormányváltás közepette: volt-e egyetlen egy hang is, mely felelősséget vállalt volna a totális gazdálkodási kudarcért? Ne feledjük, a gyűjtés évei gyűjtésre, felkészülésre voltak adva, a szűk mostani esztendők előtt. Egy nem csak a jelenben élő vezetés ezzel tisztában van. Ennek a parlamentnek a beszédmódja évek óta lélektelen és érzéketlen, narcisztikus beszéd. A fizetésből kijönni képtelen rétegektől való teljes elszakadást mutatják. Evangéliumi érzékenység nélkül, a reménytelenség karámjaiba terel elitünk. Ezek uraink. Bajnainak, Bokrosnak, stb., s az összes pártelnöknek egyetlen szóval kellett volna kezdenie a mai mondandóját: bocsánatot kérünk, amit tettünk. S innentől soha nem felejtem helyette a nyitó mondatot: "Fájni fog!" Soha nem volt a "harmadik magyar köztársaság" gyökértelensége, közönye és dilettantizmusa fájóbb és leplezetlenebb. Valahol, nagyon mélyen, megérdemeljük ezt a késő-kádári zuhanást. Uraink evengéliumtalan - örömhírtelen - nívóját. Valahol nagyon mélyen, egyek és bűnrészesek vagyunk közönyükkel; és vakságukkal. "Kinn a ligetben szól a zene/ A zsák a foltjával énekel/ Évek óta ugyanaz a banda/ Egy régen vége dalba kezd" (Bikini, Utcabál)
2009-03-30
Illusztráció, Bikini, Lassan szopogasd c. dala
http://www.youtube.com/watch?v=wNwcgFTVMb8&feature=related
Utcabál (Németh Alajos-Nagy Feró)
Nézzük a fénylő tüzijátékot
Ropogtatjuk a szotyolát
Sikoltozunk nagy örömünkben
Ha kihúznak minket a tombolán
Nagy a nyüzsgés a kondér körül
Ahol a fontos dolgok történnek
Bajban van, aki nem hozott zsákot
Csak nézi, hogy mindent elvisznek
Kinn a ligetben szól a zene
A zsák a foltjával énekel
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd
Mindannyian használtak lettünk
Levetett holmik, de sírni kár
Átver minket a tavaszi zsongás
Gondolatunk sem a régi már
Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán
Jön majd egy újabb délibáb
És minden évben utcabál
Kinn a ligetben szól a zene
A zsák a foltjával énekel
Évek óta ugyanaz a banda
Egy régen vége dalba kezd
Mindannyian használtak lettünk
Levetett holmik, de sírni kár
Átver minket a tavaszi zsongás
Gondolatunk sem a régi már
Mindegy, most menjünk csak tovább
Az élet napos oldalán
Jön majd egy újabb délibáb
És minden évben utcabál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése