Vajda Lajos, Lebegő házak feszülettel
"Szenvedélyes jelenében"
B-év, nagyböjt 5. hét, V. (Jer 31,31-34; Zs 50; Zsid 5,7-9; Jn 12,20-33)
A liturgikus év szó szerint jelenbe hozza, ahogyan Jézus Krisztus történeti szenvedése közeleg. Nagyböjt egész sodrása bevonni kíván bennünket a passió jelenébe. "Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják az Istent, volt néhány görög is. Ezek Fülöphöz fordultak, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: 'Uram, látni szeretnénk Jézust.' Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odamentek és elmondták Jézusnak. (Jn 12,21-22) A "Passió jelene" a kulcs. A szó kettős értelmében, szenvedés és szenvedély, kíván bennünket a jelen átélésére tanítani. Jézus nagyheti szenvedése - s ennek már előszobájában vagyunk - a jelen órát tanít átélni. "Jézus ezt válaszolta: 'Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia.'" (Jn 12,23)A passióban, mint szeretetének jelenében, minden fontossá válik. Minden és mindenki konkrét: valóságosan itt van e Középponthoz képest. Minden esemény, személy, eszme, személyes mikrotörténet összeköttetik szeretetével. Jézus jelenében élni; jelenünkben teljesen itt élni azonban elsősorban a jelen átalakításának képességét jelenti. Aki benne él ebben a kegyelemben (s milyen szép a gratia-t Isten "szenvedélyes jeleneként" fordítanunk) - képes világát átalakítani; mert maga is átalakult. "Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre."(Jn 12,24-25) Átalakítatlan világ, megváltozatlan önmagunk és átváltozásunk között választhatunk. Színek, élmények, a felelősség szabadsága, a kiengesztelődni tudás - a szolgálat képessége a tét. "Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is." (Jn 12,26) Isten jelene katalizálja tartalmassá jelenünket, mely jelent egyébként épp magunk üresítettünk ki. A múltba és a jövőbe vonulunk, birtokolni és bebiztosítani akarjuk történetünket; csak éppen egymástól szigetelődünk el; s másik társunktól, a világtól. S magától Istentől, aki mindig a jelen pillanat messiási kapuján érkezik: "Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya." (Jn 12,26) Jézus ezen az érkezésen, s ezen a Közelségen rendül meg. 'Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!' Erre szózat hallatszott az égből: 'Megdicsőítettem és ezután is megdicsőítem.'" (Jn 12,27-28) Ezért, ahol szereteted jelenvalóvá válik, ott ténylegesen alakul a világ és életed. Szabadabbá lesz. Sőt, az Egész menete megváltozik.
2009-03-29
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése