Régi téli naplemente, délután (foto: balintbeckett)
Angyalok tudása (angyalidéző)
A-év, 2. hét, Cs. (Zsid 7,25 - 8,6; Zs 39; Mk 3,7-12)
Fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Ezért kell mégis, ilyen puskaporos időkben, emlékezni az „első szerelemre". Kirakni magad elé szeretteid képét. Arcukat felidézned. Vagy ha elég bátor vagy, arcukat nézned. Angyalokat idézned belül. A férfi a női archoz fordul; ha egyáltalán tudja még szeretetben olvasni. Fordulhatnánk Isten arcához is; de az mintha végleg elhomályosult volna bennünk. Így éljük le életünket esőiben a felejtésnek. Az önmagát erősnek képzelő Európában. Csak ez a parányi ember gyenge.
Luce Irigary gondolatai ragadnak meg. Angyalokról. Gyöngéd gondolatok, de végtelenül modernek is. A női testről elmélkedik; a „nő minőségéről". Ahhoz, hogy a „nőit" megértsük, szükségünk van az angyali közvetítésre. A férfi értelem számára a női test s psziché, és a jelentés társítása mindig is nehézségek nehézsége volt. Nem érti ezt a tőle egészen eltérő módon reagáló és érző másságot. Test és nyelv, emberi és isteni között − éppúgy mint a nő megértésében − angyali közvetítésre van szükségünk. „Az angyal az, ami szüntelenül képes áthatolni felületeken, a bennünket hordozó testen. Egyik oldalról a másikra megy, újraírva minden határidőt, megváltoztatva minden döntést, s megakadályozva minden ismétlődést. Az angyalok lerombolják a ʻszörnyeteget', ami gátolja egy új korszak megszülettét. Ők jönnek el egy új születés érkeztét bejelenteni, az új reggelt köszönteni… Ők jelenítik meg és mondják el a test új megtestesülését… A filozófia, a teológia, az erkölcstan képtelen teljesen kifejezni kik is ők. Csak annyit tudunk, hogy az angyalok az erkölcs hírnökei. A művészet idézi meg őket − szobor, festmény, vagy zene − anélkül, hogy bármi többet tudnának mondani róluk, mint az őket megjelenítő mozdulat."
S Irigary az angyalok elvándorlásáról ír. Mindenütt megjelennek posztmodern kultúránkban: kivéve az Egyházban, amely túlságosan is racionálissá vált ahhoz, hogy létezésüket komolyan vegye. Az istentiszteleten még megemlítjük őket, összekapcsolva „az angyalokat és a szenteket", Isten dicsőségét hirdetve. Ám már nem élünk benne az angyalok benépesített liturgikus térben.
Amikor nevet adunk a világ dolgainak, angyalokat idézünk. Amikor elgondolkodunk világunk, és benne életünk folyásáról. Megpróbálni megérteni helyzeteink komplexitását; s benne az emberi szív és sorsok összetettségét. Amikor kikapcsolod a tévét, a negatív híreket, csatákat: és a mikrokozmoszon, az emberi bensőn keresztül próbálod megérteni a felkavarodott nagyvilágot: angyalokat szólítasz. Visszahívod őket, akik egyházi-templomi otthonukból kivándoroltak a „posztmodern piacterekre". Nem érzik magukat egészen otthon csilivili világunkban, de: talán arra gondolnak, hogy a világ fényei-fantáziái még mindig szívesebben látják őket, mint megcsonkított, nem eléggé megvédett ünnepeink.
Irigary gondolatai szépek. S valóságra eszméltetőek. Még ha ő a beszáradt, formálissá vált vallási gyakorlatainkról beszél is. Mára: az angyalok nemcsak a „kereszténység utáni keresztények" életéből koptak el. Tovább voltak kénytelenek vándorolni, már a „szekuláris világból" is. Az angyal természete, hogy képtelen ott időzni, ahol nincs bizalom. Szavakban, gondolatokban, emberekben. Inter amra silent musae. Fegyverek közt hallgatnak a múzsák − és az angyalok. Pedig jelenlétük nagyon kellene. Hogy összegyűjthessük a világot, emberségünket újra egy élő, megújult nyelvben. Ahol újra kifejezhetővé, kimondhatóvá, s ami a legfontosabb: megoszthatóvá válik a világ.
2011-01-19
Bikini zenekar, Angyali üdvözlet http://www.youtube.com/watch?v=9nwX6_73S8M
Angyali üdvözlet (Németh Alajos-Katona László)
Az angyalokban mindig is hittem
A fenyő alatt csodát reméltem
Bontogattam az ajándékokat,
Mint szárnyaim, s a bájitalokat
Az angyalokban mindig is hittem
Egyszer egyet oltár elé vittem
Jóban-rosszban esküt fogadtunk
Együtt repültünk és azután zuhantunk
Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk, valahol, valamikor
A szellemekben mindig is hittem
Legendákkal az agyam bevetettem
Elmúlik minden, az élet olyan más
Nincsenek hősök, sem angyallegendák
Nem háborgok, pedig háborúk dúlták fel a lelkem
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem
Csak nézem, ahogy betemet az éteri por
Majd találkozunk, valahol, valamikor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése