Megtöretünk-megnyílatunk
A-év, 3. hét, Szo. (Zsid 11,1-2.8-19; Lk 1,69-75; Mk 4,35-41)
Holnaptól önfegyelem a szavakban. Írom a PhD legnehezebb fejezetét. Az angol nyelv megszégyenít, milyen világos tud lenni. Hiába, az agyam, mint egy ötéves gyereké. Izzik, elsodorja a valóság. Nyelvi gátjai még nem elég erősek. Igaz, nem is kell, attól gyerek. A valóságot nagyon gazdagnak érzem. A világ gazdag. Ezért nem kell félni a gondolat-gazagságtól.
Az egyszerű mondatoknak is megvannak a veszélyei. A fekete-fehér világos próza, mindig gyanús. A békés, megformált felszín − épp azt az erőszakot rejti, ami fölött a személy vagy a kultúra jár.
Fontos volna mégis, a Szöveggel való állandó viszony. Sodortatni, eggyé válva az élet áramlásával. Nem baj, ha vitetünk általa, de fontos: látnunk e karmák áramlását.
Tegnap előtt vacsora egy barátommal. Okos nő, az UCL professzora. Mégis, amikor megoldhatatlanul nehéz valami nagyon személyes küzdelem megfogalmazása: a gyermek legkendőzetlenebb kelnek életre az arcán. Különösös kontraszt; tetszik, megfigyelem. A kultúra és tudás, társadalmi, munkahelyi szerepe egy szemvillanás alatt képesek átadni „helyüket”. Voltaképpen annak, amit kiszorítottak. Felettes énünk, cenzor-énünk visszavonul. S maradnak a gyerek gesztusai: lebiggyesztett ajak, görbülő száj. Elengedett izmok az arcbőrben. S amit szintén megfigyelek: az angol logikus, fegyelmezett rendje is felborul. Szünetek. Hosszú szünetek, befelé figyelő tekintet. Keresni a szavakat.
Nem is vesszük észre, de legmélyebben arcunkon keresztül kommunikálunk. Szemtől-szembe. Személlyel, állattal, tárgyakkal, tájjal, napfénnyel. És kultúránk szent Szövegeivel.
Az egyház napi olvasmányrendjében: a vihar elcsendesítésének története. Jézus elalszik a hajóban. Közben vihar. Felébresztik. Szinte megdorgálja őket. S leállítja a szeleket. „Ki ez, hogy a szél és a tenger engedelmeskedik neki?” Szimbolikus. Kisimul. Kitisztul. Ahogy szavaink, mondataink ereje visszatér. Nemcsak befogadójává, de elszállásolójává válik a valóságnak. Miként fáradtságunk is. Megtöretünk-megnyílatunk. Egy erőszakmentes, befogadó nyelv érdekel.
2011-01-28
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése