Őszi mozdulatok (foto: balintbeckett)
Időszületés (Bartók hazatér)
Gitárnyakon a kéz. Egy egyszerű ritmust próbálok, s lassan a kéz rátalál a megfelelő mozdulatokra. Ellenpontos pengetés. A hüvelyk ujj és a három ujj ritmus-játéka. Az egy akkordra eső négy-negyeden belül, a harmadik ritmus-ütem a hangsúlyos. Pörgő táncritmus. Ám, nagyon rövid sorok miatta a lassú és a gyors határán. Különös egyensúly. Napok óta csiszolódik a szöveg, a dallam nagyjából megvan. Szándékosan egyszerű dallam, mert magáról a leegyszerűsödésről szól. S tulajdonképpen ezzel magam számára megtalálom a választ Lojzi számára. Két hónapja azon gondolkodom, amit mondott, nehéz ma megfogni, hogy mire érzékeny a mai, kifacsart ember. A mai Magyarország.
Azt gondolom, hogy amikor végleg megfáradt egy közösség, akkor szólalnak meg újra katartikus erővel a szerelmes dalok. S talán a haza-szeretet, az otthon, amire legmélyebben vágyunk. Amikor a szülőföld nevében beszélünk és egyszerűsödünk le. Magam is ezt a kinti magányt időnként úgy tudom leküzdeni, hogy a raktárban talált két gitáron akkordokat keresek. Ez a szöveg a sok-sok homília közt született meg, váratlanul. Tudom, hogy egyszerű, sőt, a legegyszerűbb. Amolyan himnusz-féle, a posztmodern digitális hangzavarban. Grammok, de mert alapszavak, tonnák. Van benne egy párbeszéd, nemcsak a lánnyal.
Ha Lojzi nem nevetne ki, legszívesebben elfütyülném, hogy milyen dallamra és ritmusra jött elő. Csak a hangulata miatt. Képzelj el egy vonatot, négy-negyedben robog, táncban. Az első 1. és a 3. negyed a hangsúlyos, ebből is a 3. (Mint a pergődobon vagy a lábtányéron a //:pa-pa-ma-ma://). A dallam ereszkedő, egyszerű akkordok, de a ritmusa trükkös. S a szavak rövidsége, ami egy akkordra esik, furcsa ellenpont a gyors vidám, bizakodó, táncos ritmussal. Lélegzik az értelem, tere nyílik vágyakozni. Kitágítja az időt. Tudom, hogy csupa ni-re végződik, ez egy lehető legegyszerűbb dalszöveg. De itt a sorok közben van ideje énekelni a szavaknak, ónak, é-nek, ának, őnek, a hosszú magánhangzóknak. A lényeges nem a sor végi rím helye, a fontos dolgok előtte történnek. Meglepődöm, mennyire életre kel a szöveg, ha alatta van a dallam.
Cseh Tamásnak a Titkos dalokon előkerült lemezén hallottam egy dalát. A címe nem jut eszembe, csak ez egyik sora, most. „Miért görbül, kicsikém a szád,/ Új ruhát gondolok most rád./ Semmije sincs, nem éri gyász,/ Akire csak egy párt vigyáz,/ Tikitak-mondja a fali óra/ A taktika, a taktika-szóra./ Zsupsz be, zsupsz be az ágyba/ Vesszünk el, vesszünk el mára.// A minap, vetkőzés közben,/ Na nézd csak,/ Egy dal jut eszembe,/ Éneklem, s elvagyok veszve,/ Éneklem, S el vagyok veszve." Nos, az ott a mélypont ünnepe volt. Most kráterének peremén élünk, az öröm szintjei alatt. Meglepődöm, dallamával együtt ez a kései válasz, mennyire önálló életre kel.
Időszületés. Azt mondják, ez a posztmodernkor olyan, ami minden mítoszt felszámolt. Minden hősiességet, magasztost. Minden nagy, lelkesítő tervet. Meglehet. A hőst azonban nem kívül, de magunkban kell keresnünk. A hős mítosza táplál minden kultúrát, minden korszakot. Eddig − amíg nem dekonstruálta őket az idő − külső alakokban gondolkodtunk. „A hős elmegy, idegenbe, megváltozik, és visszatér." Mára két „hős" maradt, ami nem fosztatott ki. Mindkettő természete paradox, egyikre sem gondolnánk. Az egyik az Evangélium; becsukott Könyveink. A másik: bennünk lakik. Gyermekkorunk talán a legnagyobb hőstett. Kinőni belőle, Istenem, mekkora útra indulás volt. S mekkora átalakulás, szembesülés, próbatételek. Azóta mi vagyunk a hős, komoly, fajsúlyos történettel. Csak el kéne mondanunk történeteinket. S rájönnénk, mennyire nem csodák és utak nélküli a világ.
Időszületés (Bartók hazatér)
Úgy szeretnék újra/ magyar fiú lenni,/
zászlók lyukán át/ elmerengni,
Nem csak mindig,/ Belefeszülni,/
Nem csak mindig,/ Ketté törni
Úgy szeretnék újra,/ magyar fiú lenni,/
Életet szülni,/ Neked örülni,/
Nem csak mindig/ bonyolult lenni,/
Tisztánál is,/ Tisztábbnak lenni
R.: //: Nem kell több/ digitális medve tánc/
Nem kell több/ digitális medvetánc://
Úgy szeretnék,/ magyar leány lenni,/
Szerelem réten veled,/ Virágot szedni,/
Munkából/ haza sietni,/
Világ(od) végéről is/ Megérkezni.
Úgy szeretnék/ magyar fiú/ lenni/
neveket végleg,/ helyre tenni.
Kékre mondani,/ hogy nagyon szép,/
Égre mondani (újra), hogy égszín-kék
Úgy szeretnék,/ Szerelmes lenni,/
Minden nap csak/ veled lenni
És szeretnélek,/ Megszeretni,/
Szülőföldre,/ Napként terülni
R.: //:Nem kell több/ digitális medve tánc/
Nem kell több/ digitális medvetánc://
2011-01-14
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése