Lámpás és mérték

Lámpás és mérték

A-év, 3.hét, Cs. (Mk 4,21-25)

Kincs a mai evangélium. Önnön mértékedre tanít, amire felnyílsz. Azt a kulcsot adja kezedbe, melyre a Másik felnyílik. A csak általad, pontosabban rajtad keresztül bevilágítható "másság." Aki előtte idegenként áll előtted. Majd: kiderül, hogy mégsem idegen. Mégsem félelmetes. Mégsem fenyegetés. A "másság" így lesz visszavezető út. Önmagad, és Isten iránti bizalomba. A meghallgatni tudásba; a hallás képességébe.

Ezért "Vigyázzatok, hogy mit hallotok!" (Mk 4,21). Azaz vigyázz, mit hallasz a másikról. Mit hallgatsz meg. S hasonlóvá válsz e kívülről érkező ítélethez. Ez a fajta "másság" alakít-e magához. Ítéletek, leértékelések, rossz hír, kisebbítések, rivalizálás a másik személyről. Erre az örvendező gyanúra tanítanak a hozzád érkező hírek. Vajon megszűröd-e őket?

A tét nagy. A másik személy 'dekonstrukciója', lebontása, a tőle való bizalom megvonása ítéleteiden át - egyben szeretteidhez való viszonyod dekonstrukciója is. A megvont bizalom szereteteden ejt sebet. Bizalmadon Isten, és önmagad felé. A kérdés, megosztod-e a benned lévő pozitivitást. A negatív visszatükrözésben országok, demokráciák, generációk tűnnek el. A szeretetben, ha szembe merünk menni a világgal, azonban előjönnek. Életre kel, ami elveszett. "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak" (Mk 4,24).

"A mélyben néma, hallgató világok, / üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, / de nem felelhet senki rá a távol, / háborúba ájult Szerbiából / s te messze vagy. / Hangod befonja álmom, / s szívemben nappal újra megtalálom, / hát hallgatok (.)" (Radnóti Miklós, Levél a hitveshez;). Lager Heidenau, 1944. Augusztus-szeptember. Radnóti sorai az általunk teremtett elszigeteltségből íródnak. A "néma, hallgató világok" az ember és ember között mindenkor megjelenni képes vákuum.

"De nem felelhet rá senki a távol, a háborúba ájult Szerbiából". Különös sorok ezek. A fronton túli "hátországban" az emberek közötti elszigeteltséget, a kommunikáció sérülését beszélik el. Ez onnan, a lágeren belülről látszik. Innen nem.

Most, hogy az USA újra háborúra készül [Irak megtámadásakor írtam ezt a sort] , nem a győzelmeik érdekelnek. A háborúban mindig az otthon maradottak között kialakult szakadék válik láthatóvá. Amiről csak egy Bori napló (exhumáláskor megtalálva a költő kabátzsebében), vagy a keresztény evangéliumok beszélnek. S a hagyományhoz való ragaszkodás. "Ich bleibe Juden", "Zsidó maradok" - írja Franz Rosenzweig 1913-ban, megkeresztelkedése küszöbén leendő keresztapjának. Berlinben betért egy ortodox zsinagógába. És elemi erővel hatott rá a saját hagyománnyal való találkozás. Mellé teszem párhuzamát. S ízlelem a szavak súlyát. "Keresztény maradok." Tudod-e, hogy a saját hagyományt felfedezned - ezen "idegen", előtted álló Másik felé - mekkora vállalkozás?

2011.