Férfiszív

Canale, Great Bedwyn, alkonyati séta (foto: balintbeckett)

Férfiszív

Gyors látogatás vidéken, ismét Savernake Forest. Robert és családja vannak lenn Judithnál a kislányokkal. Teasüteményt kapnak ajándékba, hazait. Azonnal izgalom, és eltűnnek. Még szinte be sem léptem a házba. A felnőttek elmondják, hogy csak nézzem meg, miért rohantak el. Már mondják is bentről: „nézd!" Nagymamájuktól igazi mini-porcelán teáskészletet kaptak. S most van hozzá sütemény.

Délután séta. A lányokkal, Judith-val, Jackie kutyával. A „Canal", kis hajóút-csatorna. Great Bedwyn és Hungerford között. Nyugalmas út. Hideg van, a lányokat nem zavarja. Megdöbbent, milyen természetességgel váltalak angol és francia között.

Robert másnap, a visszaúton elmondja, hogyan alakította át az életét a két lány. Miután ő van a legtöbbet a gyerekekkel, nem az anya, arányaiban a hagyományos „anyai" mennyiséget ő viszi. Elmondja, ezek az évek megtanították, hogy érzelmileg ki tudja fejezni magát. Ami az angol visszafogottságra trenírozott férfi-szereptől eltér.

S gondolkodom. A lányok angolja tökéletes. Brüsszelben élve szóról-szóra, szabályról szabályra az apjuktól tanultak minden szót. Ez a viszony, a nyelv átadása, a születő nyelven keresztüli kapcsolat izgat. (Kocsiút a St. Pancras állomásra. Egy teljes férfibiciklit ledobozolva operáltunk be a Seatba. Lábánál a hely a gyerekeknek is éppen hogy lenne. Elég? −kérdezem. „I am fine, thank you." Az „uptight" nevelés, az English „endurance", kitartás, töretlen. Kegyetlen eső.) Út közben sok mindenről beszélünk.

Ez a „születő nyelv", az átadás, viszony érdekel. Nevezzük valóságnak, nevezzük Istennek: ugyanebből a képlékenységből kéne megszületniük. Amikor köztünk és a másik között „történik", születik a nyelv. Felnevelni a valóságot. Felnevelni az ajkainktól függő „Istent." Kapcsolatainkat. Így puhulna, oldódna az a racionális ridegség, a „férfi-kánon", vagy „katona-kánon", amiben élünk. Könnyen kiderülne, hogy nem kommunikációban, illetve kommunikációt élünk − csak a saját én meghosszabbítását. Ezért nem létezik „Isten", „béke", nem léteznek barátságok, kötődések − vagy csak nagyon ritkán, megkophatóan. Merjük-e vállalni az „én" újratanulásának kalandját? Ez csak egy gyorsjegyzet. Eső és vezetés után. Néhány szép Canal-képet majd felrakok.

2011. január 7.