Kondor Béla, Golyószórós ember (eredeti méret képre kattintva)
Megfordításáért
B-év, nagyböjt 2. hét, H. (Dán 9,4b-10; Zs 78; Lk 6,36-38)
Akaratunk fegyverletétele, és újjászületése a mai evangélium. Olyan tükör, amibe nem szívesen nézünk, mert a bennünk lévő agresszióval szembesít. Azzal az irgalmatlansággal, melynek megjelenését pontosan észleljük; ám valami megmagyarázhatatlan dermedtség miatt, mégsem parancsolunk megálljt neki. A végeredmény pedig, hogy "kötőeleme" lesz az együttélésnek. Egy közösség életét, sőt, kultúrájának egészét minősíti, hogy az "irgalmatlanság" vagy az "irgalom" a domináns kötőelem. Isten országában, magától értetődik, melyik mintát kell minden erővel művelni: "Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!" A felszólítás azonban újabb kényelmetlen szembesítés önmagunkkal. Nem elég, hogy génjeink, családi mintáink, nemzeti történelmünk, és európai civilizációnk "nyomása" alatt hordozzuk az irgalmatlanságot - de benső forrásunk is elégtelen, a kilépésre belőle. Jézus kijelentésében épp erre a benső vákuumra mutat rá. S pontosan megnevezi a hátteret, ahonnan merítenünk lehet; és kell. Ebből fakad, hogy az evangéliumon belül a legszebb ikonosztázion előtt állhatunk. Mert egyedülálló szépségűek ezek a szavak. Valódi szóbeli ikonok, melyek közvetítik az Atyát; iker-minőségünket. "Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni." Egyszerű kijelentések; mégis a kegyelem tágas oszlopcsarnokai. E felszólításokon, mely emberi történetünk, átlélegzik a "Szeretet hajléka" (Henri Nouven). "Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni." Ismeretlen, és mégis legmélyebben vágyott tágasság ez. Történelmünk és életünk irgalmatlanná kövülhet - vagy elkerülheti azt. Jelenkorunkból bele kéne nyílnunk ebbe a tágasságba, és ismeretlen erőbe. Mely, paradox módon, érezzük, hogy túlszárnyalja az irgalmatlanságban feszülő energiákat. A roppanáspont, s fegyverletételünk pillanata a következő kérés: "Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni." Ez az útelágazás, ahol új irányt vehet oldott kéveként széthullni látszó magyarságunk. Ez az a minőség, mely energiákat összefog, és iránnyal ellát. Minden építkezés és közösségi szabadság alapja ez: "Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe." Jézus Krisztus az uralkodó lelkületet írja felül. Egyszerűen kijelenti: lehetséges más érzékenység ember és ember között, mint a "természetes kiválasztódás" harca. "Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek." Nem mindegy, hogy emberségünk alatti világ zárul-e ránk, vagy a másik emberségét érző, igénylő, és azt megkereső lelkület. Bach d-moll Partitája szóló hegedűre találóan illusztrálja a küzdelmet történetünk irányának megfordításáért. (3. tétel, Sarabanda)
2009-03-09
Illusztráció: Bach d-moll Partita,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése