Healing Reflections Reflections + The London Diary/Londoni napló /2007

2009. február 8., vasárnap

"Európa kiadó"

Szöveg nélkül

"Európa kiadó"

B-év, 5.hét, V. (Jób 7,1-4.6-7; Zs 146; 1Kor 9,16-19.22-23; Mk 1,29-39)

A zsoltárok könyve emberségünk lenyomata. Kétoldalú találkozás Isten és ember között. Érzéseink és a közösség érzései találkoznak a kegyelem világával, mint válasszal. A zsoltáros szavaiban, arcunkat nyújtjuk Istennek, mintegy a mi "Veronika-kendőnkként". S miközben átadjuk örömeink és bánataink szőttesét, arcunk Isten arcában rajzolódik ki; "újra". "Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét. Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi." Nem, nem elspiritualizálása ez a dolgoknak, amikor szépen akarok fogalmazni. Életbevágó ténye és szüksége életünknek, hogy be tudjunk lépni a zsoltáros világába. A mindennapi ráció, a világban örvénylő félelem, közéleti kényszerek ugyanis, magunk mögött hagyhatók. Képesek vagyunk relativizálni hatalmukat, ha tudjuk, hogy létezik ez a gyógyító zóna, ahol emlékezet, akarat, gondolat és beszéd megújul; s átalakul Isten igazmondásában. "A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit. Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének." Mert a zsoltáros világa az a közös metszet, ami istenhitet, az emberi együttélés formáit, közéleti felelősséget, bűnbánattartót, fegyencet, és költőt összeköt. A zsoltárosé a megbékélés világa; az emberi szó újra figyelni, s legbelül játszani és álmodni tanul. "Fölkarolja az Úr a szelídeket." Az emberarcúakat - s ezért a tekintetért áldozatot hozni akarót - magához öleli az Isten. Hideg, fűtetlen szobákból, testi-lelki átfázásokból; hogy átmelegedjünk "testén". "Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban, akik irgalmában bíznak." Életünk ténye, sajnos, hogy nem a zsoltáros világában járunk, de mégis, konokul hiszem, e kiteljesedő világ emlékezetében. Mely kikapcsolhatatlan, mint egy régi dal. "Leszegett fejjel ballagok az ösvény már kihalt/ Itt ez az erdő körbezár fütyülök egy régi dalt/... Üres a ház üres az asztal hideg az ágyam. Valaki kéne, aki úgy jön, hogy sohasem vártam" (Bikini, Valaki kéne).

Amin töprengek, mennyire unum necessarium, egyetlen szükségünk a közös nyelv; a Szentírásban megpillantható összhang. Nagyon meg kéne becsülnünk a kegyelemben még megöröklött egységes nyelvet, ami ki tudja kapcsolni a szüntelen gyanút - az embertelenség első stációját. Próbálom mondani politikacsináló ismerőseimnek, hogy nem látják, hogyan temet maga alá egy egész nemzeti kultúrát a szétesés, a politikum kegyetlen beszéde. Nem értik, mit beszélek. A regimentírozott agyak és hatalmi játszmák világában ilyen színű vészfék nem létezik. Csak terepszínű békegalambokat röptetünk. A nemzeti szolidaritás maradék energiáit (a közelgő kihívások és veszélyek küszöbén) felemésztő újpogány/neobarbár beszédnek épp ezért kontrasztja az evangéliumi növekedés ökonómiája: "Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki" Lásd meg, érezd a bőrödön, "nyelved" moccanni akarásában, hogy Jézus nyelvet, kultúrát teremt. Azt az összekötő, megnyílásra tanítgató beszédet és nyelvtant hozza közénk magként - melynek jövője, mint új hangnem, rajtunk múlik. Csak rajtad. Hiányában végképp ellep bennünket az a Csehov által megfigyelt világ, ahol szó, érzés, és akarat képtelen útra indulni, "Exodusba" vonni. Ahogyan látom, ez a mozdulatlan világ képződik a cseppkő személytelenségével bennünk; előbb az emberséges hangnem, végül az emberi szó helyén. Az orosz szerző Ivanovja ezen a londoni téli estén otthoni melankóliánk tükre. A Pentameters szobaszínház feldolgozásában épp arra a tragikomikus haláltáncra ismerek - amit nap, mint nap rám kiabálnak a hírportálok. Ezért érkezik jókor a biztatás, hogy az "athéni szél és spártai esőn" átüt a töretlen program. Isten beszéde közöttünk, minden széllel szemben. "És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött."