Fordulópont. Fordulat. Az evangélium és életünk viszonyában. Előtte, távolságot érzünk. Az evangélium, bár tudjuk, hogy élet, hogy mi a tartalma, mégis, előtte, a fordulópont előtt információ. Információ marad. Vagy egyfajta történelem. Múlt.
A fordulópont csodája után azonban: megszűnik a távolság. Egy hétköznapi éjszakán, rádöbbenünk. Nincs külön evangélium és külön az életünk. Az evangélium és az életünk egyszerre vannak. Az evangélium az életünkön keresztül evangélium. És az életünk az evangéliumon keresztül élet.
Sőt. Minden történetünk, a legapróbb, a legbanálisabb is, evangéliumi történet.
S ez az evangélium olvasásának a titka is. Megértjük: az evangélium, a benne megörökített történetek, vagy ami az apostolokkal történt, s ami „leíratott", csupán a lehetséges mondatok egy része. Ami velük történt. De e mondatok az evangélium lapján „a mi mondatainkkal", a mi életünkkel, a mi (megörökítetlen) történeteinkkel határosak. Sőt, élő szövetet, folytonos történetmondást alkotnak velük.
A fordulópont élménye után rádöbbenünk: minden találkozásunk épp olyan fajsúlyú, mint az ottani találkozások. S az ottani (evangéliumbeli) találkozások épp olyanok, mint az itteni találkozásaink. Még csak nem is egy érem két oldala, hanem egyetlen valóság.
S mindezt itt értem meg, szó szerint, a világ végén. A kor radar-észlelésein teljesen kívül. S ez óriási erő, válasz. S ez az evangélium csodája. Azt gondoltuk, a világ, az élet peremén élünk, elfeledetten. S épp az ellenkezője igaz: a legközepe a miénk.
Csak nem elfeledni annak sajátos légkörét. Mert ebben a no-distance, a fordulópont világában: minden kérdésünk, egymáshoz intézett szavunk, a legérvényesebb, a legélőbb. Üresjáratok, meddő várakozások nélkül. Még zuhanni is felfelé zuhanunk.
14.02.2022
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése