2009. február 9., hétfő

[homilia] Angyal a küszöbön

.
.

Törött kőlap, Salisbury Székesegyház

Angyal a küszöbön


B-év, 5. hét, H. (Ter 1,1-19; Zs 103,1-35; Mk 6,53-56)


Megrázó a hír, hogy a veszprémi kézilabdacsapat beállósát, a román Marian Cosmát meggyilkolták. A Magyar Hírlap szalagcíme is, mint a kés hasít egy társadalmi trauma elevenébe: "Cigányok öltek Veszprémben."

A hátteret mindenki ismeri. Gerjedő atommáglya a történet, immár évtizedek óta. Nem ez a történet, s nem is a rá adott reakciók fogják megoldani a valós problémát, a magyar társadalomban eluralkodó erőszakot. Igen, néven nevezni kéne a dolgokat - elkövetőt, a tettet magát, körülményeinket. Legfőbbként önmagunkat. Hogyan veszett ki az emberek tudatából a parancsolat: Ne Ölj!

Magyarországon évek óta kezek lendülnek, kardok, husángok. Gyakoroljuk a mozdulatokat, régi, elemi, emberség előtti ösztönöket. Évek óta észrevétlen. Mélyről, mint a nyers szexuális mintákat. Keresztényként ki kell mondani: a gyilkosokéval egyenértékű felelősség, ahogyan e határai és önnön korlátai közé zárt ország megteremtette, gondos precizitással felépítette e gyilkosság "háttérsugárzását." Van, mikor már napi két, három emberölés az átlag.

A történelem angyala makacs teremtmény. Elfogulatlan, mert Isten tüzében izzik. Ha kioltott emberéletekben mérnénk és értékelnénk a rendszerváltást, jelenkori demokráciánk, a "harmadik köztársaság" leértékelődne a létező szocializmus világa alá. Szégyen, de így van. Érdemes egyszer újrahallgatni a Bikini Körutazás a Balkánon c. lemezét. E késői magyar népdalok, "keservesek", pontosan érzékelték és kimondták a rendszerváltás pillanatától gyorsuló, felszín alatti rohadást. "Utolért minket az ezredvég,/ Túl vagyok mindenen, mi jöhet még,/ Mintha a cél csak az volna,/ Ki jut előbb a pokolba,/ Kőkorszak ez itt, nem a jövő,/ Múlik az idő, az emberölő,/ Bennem a remény hamuvá lett,/ Pörög az élet, mint az orosz rulett,//: Rabszolgák, rabszolgáljatok, rabszolgák meg ne álljatok://". Vagy: ".Kizárom, magam a mából,/ Ebből a tulakodó buta világból,/ Kizárom magamat végre,/ Ne jusson minden az ördög kezére./. Pénz az isten, az ördög örül, jobb ha megtanulok ördögül,/ Ez nem is olyan vidám, én elismerem,/ Ha itt élne zokogna Woody Allen.//: Mindenki mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen://" (Bikini, A szabadság rabszolgái, Körutazás a Balkánon) Ennyit a háttérsugárzásról, mint morális vákuumunkról.

Ördögi idők és időzítések, valóban. A gazdasági- és belpolitikai válság kellős közepén most majd egybeesik minden. Az évek óta agyunkba kódolt démonizálás és ellenségkép-keresés most megtalálta konkrét démonát. A csoportlélektan szabályai szerint, az évszázadok óta "agyonkéselt", traumáit elfojtani kényszerült és hajlamos magyarság, most projektálni fogja indulatait. Nem zsidózunk, hanem cigányozunk. Ebbe a tabu-szóba vetítjük bele, ami nem élet bennünk. mi meg nem hallgatottságunk; ami fenyegetettség, valós és vélt. Csupán józan ész lenne, csipetnyi kegyelemmel és önismerettel. Hogy valami, valaki végre megállítsa a nemzeti kultúra szövetében tett verbális és törvényhozásbeli randalírozást. A gyilkos újpogány politikai píárt; a nemzeti szolidaritás és szellemi építkezés maradék erőit elszívó "vámpírpártokat". Azt a gyökértelenséget, mely egyazon mozdulattal söpör félre isteni parancsolatokat és európai Felvilágosodás-hagyományt. A tettetést, hogy gyermekeinkért, élővilágunkért, nemzetünkért felelősen élünk.

Az angyal Goethe felismerésével áll, áll, és vár. Nem avatkozik közbe, nem teheti helyettünk. "Mit idők szellemének mondotok, uraitok szelleme az rajtatok." Ezért várom a gyógyítót, töretlen konoksággal. Várom, hogy az angyal egyszer épp uraink lelkiismeretének küszöbén alszik el; s melegével valakit megébreszt. S egyszer belehallgathatunk az Angyal szavaiba, ahogyan álmában beszél - álmunkból, a gyógyítani tudás és akarás világából: "Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek. De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van. Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak."


2009-02-09


Körutazás a Balkánon c. dal: http://www.youtube.com/watch?v=wqLZNHsyyAs&feature=related

A szabadság rabszolgái c. dal: http://www.youtube.com/watch?v=Wt7BoTJ3yTw&feature=related





1 megjegyzés:

sat. írta...

nagyon jóu jegyzetelő, gondolatok, képek. Örülök, h. "közvetítéssel" Rá(d)tanáltam. Köszönök mindent.
Minden jóut! Tisztelettel Tibi