2010. június 30., szerda

A szirt alatt

A szirt alatt


C-év, 15. hét, Sze. (Ám 5,14-15.21-24; Zs 49; Mt 8,28-34)


Klasszikus történet, Jézus a démonokat a disznókondába űzi. Alkalom, hogy a „megszállottságot" újra-gondóljuk, épp korunkban. A korban a betegséget ‒ ahogy a gadarai megszállottak esetében is ‒ gonosz szellemeknek tulajdonították. Modern medicina, pszichoterápia, és mentálhigiéné előtti kor. Meglepő, a kor test-látása milyen konkrét. Mennyire közel megy a sérült test-lélek valóságához. A terápia ma más lenne, modern tudásunkkal felvértezetten. Ami lenyűgöz az evangéliumi beszámolóban, hogy a gyógyuláshoz ugyanúgy elérkeznek, egész más úton. Jézus görcsöket old fel, bénult és összetett lelki mechanizmusokat szabadít fel, illeszt a helyére. Félelmeket, bénító terhek feszülését teszi láthatóvá. A szabadulás a megszállottak és a közösség részére is tapintható, követhető. Lélektani szempontból modellezi a gyógyulást, nyelvet ad, „történetet" a szabadulásra. Testével-lelkével azonosulni tudnak gyógyultjai és a szemtanúk. Benső utazásban.

Az evangéliumi gyógyítás történetekben e benső utazás „folyamereje" a lényeges. A kor nyelve, a miben Jézus gyógyítani kénytelen, nyilván időhöz kötött. Ám az a pozitív folyam, egésszé tevő szeretete, melyből e gyógyítás megszólal, tényleg Jelenlét. Kísérőnk. Folyam, pozitív, növelő, teljessé tevő áramlás. Lélek-zet vétel, Isten szolidáris mozdulatai. Szó szerint felszabadító beszéd. Pár-beszéd. Amikor teljes máltóságában állhat meg a lélek Jelenléte, a Mester előtt. Mint a mai történetben. Másodlagossá válik minden, a „külsőséges" (a démonok) leválik a „nyelvről". A gadarai megszállott felegyenesedik, beszélni kezd ‒ a disznónyáj „elnehezedik", tengerbe zuhan. Egyenesen járás és szakadék képe; szirtről zuhanó disznók és a szabadulásán tanúskodó ember. Felülről.

Terheltségeiből, kuszaságaiból minden kornak feladata kimászni. Nyelvének terheltségeit levetni. Kánonját, mely elnehezült a közösség szüntelen nyelvi viharaiban, tisztogatni. Szívesen írnék a nyári haikuk lelkiségéről. Természet képeit megfigyelve. A Balaton színéről, a tihanyi öböl mikrokozmoszáról; unokahugaim gyermek-jelenlétéről. Eljön annak is az ideje, majd. Helyette, még, a nyári hírek háló-táncát figyelem. Ahogyan az indokoltnál is nagyobb mértékben szervezi az állam életét a gyanú. Kormányváltás utáni leváltások, felállítások, és alkotói lendület elegyét. Gyanakvások, és elégtételek láncát, amelyben észrevétlenül, ugyanúgy, mint elődei, belefekszik a mindenkori magyar kormányzat; kormányváltások után. S mint egy izgalmas karma-lánc ‒ egységünk, leválaszthatatlanságunk negatív vagy pozitív áramlásainkról az izgalmas ‒, e döntések, sebzések, konfliktusok ott testesülnek a „centrumoktól" távoli állampolgár nyelvei alatt. Nem a középkor sötét, hanem gyanúra hangolt szemeink.

S a sebzés mintái, amibe beleszocializálódnak, spirálszerűen kormányzatok, s helyi döntéshozások. S e kozmikus tánc(talanság)unk non plus ultrája a sztenderdizált kifejezés: „mindent beáraz a piac." Zuhan a forint, most épp a távolkeleti piacokra adott bizalmatlansági reakció miatt; vagy x. kormányzati kijelentése miatt. Furcsa, szomorúan törékeny disznóvilág, amiben élünk. Már nem tud külön válni, mi az ami gyöngy és nem gyöngy. Ideál és manipuláció. Zuhanó disznóhorda (tudat) önmagunkra nem építhető „nemzetegyesítés". Mélyre kéne meríteni tudni. Kollektív lélektani tények ellenében nem építhető platonizáló rendszer. A „Trianon alatti sebek" hiányában nem gyógyítható Trianon. Közös terheink és terheltségünk valós tudata nélkül; melyből egyedül születhet a gyógyítás ‒ a Valóság és Isten; gyermekeink ‒ alázata.

Lelkipásztorként szívesebben írnék „szentségimádásról", a „spiritualitás szépségeiről". De nem teszem. Mert asszisztálás lenne az írástudók végső (egyházi) árulásához, hogy kimondanunk kéne, hogy karma-táncunk alternatívájaként létezik a kegyelem. Evangéliumi szocializációnk. S közéletünk, magyarságunk tájain végignézve, valóságunk sajnos tényleg az, hogy valami régről sebző törés hat napjaink és nyelveink alatt. De mi, mi ez az elhallgatott trauma?


2010-06-30, Zamárdi


Nincsenek megjegyzések: