Pieta (foto: balintbeckett)
Jézus meggyógyítja a bénát
A-év, ádvent 2. hét, H. (Iz 35,1-10; Zs 84; Lk 5,17-25)
Az ádvent várakozás. Különös kontraszt; ösztönösen is érezzük, hogy ez az időszak más. S valóban átalakult időben élhetsz, ha szíved is átváltozik. "Az idők teljessége" a legmélyebb átalakító erő. Mint Lázár Ervin meséjében, Dzsonit és Árnikát, a két szerelmest átalakítja a várakozás. Szegény Dzsoni, a vándor és Árnika a királylány nem változhatnak egyszerre emberré addig (kacsává változtatta őket az ármány), amíg nem ki nem állták a hűség próbáját. A várakozó ember szeme előtt megelevenednek a múlt emlékei. Olyan, mint a Temzén a dagály: jelenünkig emelkednek képei, sőt, egészen a jövő magasságában "nyaldossák" vándorutunk hídpilléreit. Érzékennyé válsz a várt személy lépteire; a csengő szavára, kopogtatásra, a mai világban a mobiltelefon szignáljára. Finomhangolttá tesz a várakozás. A múlt, de különösen a jövő érctellérré lesz. "Aranyrögöt" rejt: amit várakozásod izzó kohója kiolvaszt, nemesít. A találkozás, amikor ádvented végén bekövetkezik, szabadságod csúcspontja. Hogyan bánsz majd új kezdettel?
"Az Úr ereje arra indította őt, hogy gyógyítson" (Lk 5,17). Az evangéliumban Jézus ádventjének történetébe pillanthatunk be. Karácsonykor még kisgyermek; gyógyításaiban azonban már teljes egészében képes artikulálni, milyen mélységes szeretettel várja a velünk való találkozást. Az érzékeny szívű Buddha csak kívülről szemlélhette az ember szenvedését; Jézus belülről érkezik. Hallatlan titok, hogy Isten Fiaként tudatosan választja a szenvedés világát, halálra sebző utazását. Gyógyít és megbocsátja a bűnt. Második teremtés ez, nem jelentéktelenebb az elsőnél. Az élet szigetei képződnek tettei nyomán. Új légkör képződik a földön. Kegyelem és ádventi várakozás. A történelem új esélye.
2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése